Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - Batta György: Színek Fábry Zoltán portréjához II.

aztán rendesen a kerekeire állt a kiszáradt mederben. Szinte mindenki megsebesült. Egy férfinek leszakadt a lába, egy nő belső vérzésekkel került orvoshoz. Ott volt a buszban Csacsi bátyja is, Sanyi. Ö szerencsére — három tanulóval együtt — néhány karcolással megúszta. A busz találkozott egy teherautóval a kanyarban, súrolták egymást és ez a jeges úton elég volt ahhoz, hagy megtörténjen a baj. Nagyon féltelek: csak akkor jöjj, ha nem lesz jeges az út! A gyertyánál — hiába — nem lehet úgy írni, elkényeztetett bennünket a villany. Amikor a fronton voltunk, egy szál gyertya mellett irtunk és olvastunk, mégis jó volt. Ha befejezem a levelet, elfújom a gyertyát, lefekszem és a kályha fényénél rád gondolok.

1963

Az első szó, az első leírott szó, az első újévi levél kié lehetne, ha nem a tiéd, a hozzád szóló, jó reggelt, jó reggelt, jó évet, jó évet! Szilveszter este teljesen egyedül voltam és másnap is, újévkor. Éjfélkor rád gondoltam. Akkor jutott eszembe, hogy illett volna egy kis borral koccintani az egészségedre, de ettől a szórakozástól egészen elszoktam már, pedig micsoda borissza voltam valamikor! Élvezettel ittam meg minden este hat decit! Újév napján végig dolgoztam, jól ment az írás, pedig a téma nehéz volt: az egzisztencialista filozófia és a német imperializmus összefüggései. Az előző fejezetbe Malaparte értékelésénél (a félelem] beiktattam a te szöveget: „Malaparte egyik olvasója, Auschwitz foglya írja nekem”. Sajnos az Irodalmi Szemlének küldött kéziratban ez nem lesz benne, mert utólag jött a leveled, de a könyv kéziratába beépítettem. Az Irodalmi Szemléban szépen, okosan és visszhangtalanságom miatt felháborodottan ir Tóth Tibor utolsó könyvemről. Olvastad?

írhattam volna szombaton is, de a leveled, a rettenetes hír H-ról megbénított. Rettenetes! És megint a kicsinyes hiúság okozta: a síelés a mondén élet velejárója, és a síelés okozta a balesetet. Pedig H. mindig sielt, így került össze K-val is, aki akkor katonai síoktató volt. De ne beszéljünk a hiúságról, ezt mind el lehet bírni, mégha olyan nőről is van szó, akinek a hiúság, a kozmetika, a jól öltözöttség a jellemzője. De mi lesz, ha a másik szeme is rámegy? Egy ember, aki festő, mindent elveszt, ha megvakul: kapcsolatát a világgal. Elveszíti nemcsak a szeme világát, hanem magát a világot! Nagy, erős lélek kell ahhoz, hogy H. ebből a tragédiából hasznot húzzon, mint például Szántó György, az első világháború végén megvakult festő, aki később szinte ontotta magából a regényeket.

Szegény H-ról írt híreid kissé jobbak voltak, mint ahogy vártam. Örülök, hogy az egyik szemét sikerült megmentem. Most vannak a legnagyobb hidegek és most van szénhiány! Az én szobám valóságos oázis, beszaladnak az ismerősök egy-két szóra, hogy egy kis meleget vigyenek magukkal. Künn mínusz huszonnégy fok van. Szegény erdei állatok, szegény madarak! Most három helyen etetek: az udvari etetőn kívül a két utcai ablakban is, ahol az egyik ablak szárnya mindig nyitva van. Ide repülnek a széncinkék, a verebek, az erdő nagy madarai, melyek csak a nagy hidegben jönnek be, a gyönyörű tollú, harminc-harmincöt centiméter nagyságú harkályok és feketerigók. Az udvari etetőt öt nagy harkály szinte megszállta, szegény verebek alig jutnak élelemhez. Az egyik harkály ma az ablakig merészkedett! Naponta három csomag keksz fogy el, míg rendesen csak egy. Reggel, amikor fekszem még, a cinkék már zörgetnek az ablaküvegen. Néha két cinke eszik egyszerre az ablakban. Annyi embernek kellene írnom, de az erőm kevés. Az „Európa” fejezetei egyre nehezebbek, de aztán félreteszem, mert nem tetszik, nem megy. Ojra kell kezdenem és másképp. Úgy felduzzadt az anyag, hogy újra és újra kell csoportosítani, láthatóvá tenni, különben nem látom meg a fától az erdőt. Csak bírjam! Egy hónap telt el munkával, s még csak két fejezet készült el! A harmadikat most kotlom. Legyen egészségünk, ezt kívánom mindkettőnknek. Most ne is gondolj autóútra, majd ha melegebb lesz!

Csacsinak két kettese volt, oroszból és rajzból. Most aztán jön a jó szünet, de az anyja a H.-eset óta nem engedi ródlizní és korcsolyázni, meg a nagy hideg miatt sem. Oh, hogy melegedhetnél itt! így csak egy levéllel, egy rád-gondolással melegíthetlek.

Köszönöm a gyógyszereket, egy hónapra el vagyok látva. Az orvos-kérdés megoldódott, de nem tudom, lesz-e benne köszönet. Az orvosnő ragaszkodott hozzám és az