Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Mikola Anikó: Az örökség balladája (vers)
MIKOLA ANIKÓ Az örökség balladája Mielőtt meghalt fát ültetett fiaknak szánva kései utódnak és álmodott rá mázsás terheket A szélre bízta szórja magvait a Napra bízta mossa ékesítse esőre bízta tartsa szóval És nőtt a fa nyújtotta karjait az ég már szárnyalástól lüktetett felette törzse derékul állt gyökerét leküldte háborítatlan rétegekbe De volt ki kőbe ütközött testét ott zúzta szét kit meg foglyul ejtve őriz egy ócska vasfazék volt ki elásott kincsre hágott vagy ék lett kígyófejen a többi mind sebzett tagokkal bújkált átkozott réseken ki megfulladt a rákövült agyagban ki ősi szennyben turkált lankadatlan És termett a fa tetvet férgeket gyümölcsöt is de mérgezett volt halált evett ki szakított belőle
/
