Irodalmi Szemle, 1977
1977/8
és a szürrealizmus, mondhatnánk a népi szürrealizmus eszmei és formai jegyeiben fogant munkáival. A racionálisan, intellektuálisan egyszerűsített formák és a mély lírai érzelem közötti feszültséggel Mikuláš Galanda a szlovákiai grafika egy harmadik irányát teremti meg. Galanda racionális konstruktivitással igyekezett kiépíteni a stilizált formák szintézisét, lehetőséget teremteni egy korszerű, újfajta kifejezésnek. Erre a stílusra épül Orest Dubay munkássága is, csak sokkal dekoratívabb tónusokat épít bele képeibe, fekete és fehér vonalaival szinte zenei ritmusokat teremt, melyek többnyire lírai, nyugodt, örömteli hangulatot árasztanak. Ľubomír Kellenberger grafikai lapjai szintén ezzel az iránnyal mutatnak rokonságot — impresszív könnyedséggel ábrázolja a természet világát. Egészen különös, egyéni helyet foglal el a szlovákiai grafikai művészetben Szabó Gyula. Individuális jellegű, expresszív stílusával és az uralkodó fekete felületekkel lapjai a monumentalitás hatását keltik, lenyűgöző erejű szenvedély és nemes pátosz sugárzik műveiből. A feszes, kemény vonalvezetéssel szinte szoborszerű alakokat teremt — mély humanizmusát szimbolikus és filozófiai rendszerbe foglalva. Vázlatos áttekintésünk nem adhat teljes képet a huszadik századi szlovákiai grafikáról, főleg nem az újabb nemzedékek munkájáról. Csupán az alapjait kívántuk megrajzolni, a fontosabb vonulatokat, amelyeken elindult és fejlődött a szlovákiai grafika. Rámutatni arra, hogy a társadalmi eszmék és a modern képzőművészeti formák hogyan találkoztak a művekben, mennyire voltak képesek szintetizálódni illetve milyen módon szintetizálódtak, és megfigyelni azt, hogy mennyire volt szerves, belső törvényszerűségektől vezérelt születése és eddigi útja. Kulcsár Ferenc
