Irodalmi Szemle, 1977

1977/8

20. századi szlovákiai grafika

A szlovákiai grafika leghaladóbb és legkorszerűbb célokat kitűző, mert Európára is kitekintő bölcsője Kassa városa volt. Századunk húszas éveiben itt működött Eugen Krón grafikai magániskolája, amelynek szellemi-tartalmi-tárgyi körét elsősorban a kor szociális problémái határozták meg, nyílt teret engedve a haladó európai művészet legújabb eredményeinek a beáramlására-befogadására, mindenekelőtt a német expresszionizmuséra, amely nagymértékben befolyásolta a szlovákiai grafika további alakulását és fejlődését.

Ennek az iskolának a tanítványa volt Koloman Sokol, az a művész, aki szinte máig ihletője, ösztönzője maradt a szlovákiai grafika egyik erős ágának: a nyílt és kritikus, megalkuvást nem ismerő kifejezésnek. Sokol — és mellette Cyprián Majerník, Vincent Hložník — a nyers erejű, dinamikus kompozíciók mestere, kifejezésében az érzelem és az ösztön a döntő, képein a fénynek és az árnyéknak maximális ellentétezésével, a torzított, expresszíven deformált alakokkal drámai feszültséget teremt — későbbi munkáiban még imaginárius elemekkel is gazdagítva lapjait. Hložník is tovább fejleszti kezdeti munkáit, a humanista eszmék nevében, a háború szörnyűségeire figyelmeztetve teremti meg stilizált figuráit, merész, nagy fantáziájú kompozícióival monumentalitásra törekedve.

Sokol érzelmi túlfűtöttségével ellentétben áll Ľudovít Fullla racionalizmusa, a modern európai művészet, elsősorban a Bauhaus eredményeinek szintéziséből és a szlovák népművészet sajátos átértékeléséből ötvözött művészete.

A népi hagyományokhoz való visszatéréssel a szlovákiai grafika egy másik vonulatát indította el, amelyhez Milos Alexander Bazovský is csatlakozott, aki tovább fejlesztve Palugyay Zoltán festőién érzékletes, szimbolikus jelentésű monotípiáit, megteremti a lírai-balladai hangulatú grafika alapjait. Ennek a vonulatnak a képviselője Ernest Zmeták is, aki erősen dekoratív lapjain monumentalizálja a falusi környezetből vett, népies hangvételű témáit, továbbá Viliam Chmel népdal és népballada ihlette műveivel, Alojz Kiima a népi fametszés elveiből merítő dekoratív, majd drámai és expresszív képeivel, Róbert Dúbravec geometrikus, monumentalizáló munkáival, Eugen Nevan Matisst idéző, lírai dekorativitású képeivel, a tiszta vonal és a tiszta színek örömét árasztó lapjaival, Imro Weiner-Král' a népművészet