Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - DOKUMENTUMOK - Veres Péter levelei
iqxcDj Veres Péter levelei Minden előzmény nélkül, váratlanul kaptam az első levelet Veres Pétertől, az Irodalmi Szemle címére küldve. Jellemzően rá: olvasott, gondolatai támadtak írásommal kapcsolatban és azonnal kapcsolatot teremtett, írt. Levelet menesztett, mindenre kiterjedő figyelme és meleg lelke egyenes parancsára, közvetlenül. Azután évekig leveleztünk, személyesen is találkoztunk. S most, hogy születésének általa meg nem élt 80. évfordulójára emlékezünk, úgy ünnepeljük meg írói és emberi nagyságát, hogy közlünk néhányat a régi levelekből: szóljanak ők helyettünk írójuk egyéniségéről és erényeiről. — duba — Kedves öcsémbarátom! Valaki elküldte nekem az Irodalmi Szemle 1962/3 számát. A lapot még nem láttam mióta megszületett. Két írásod is van benne. A nevedet már ismerem a régebbi irodalmi lapokból a Fáklyából s talán az azt megelőző hetilap-léiéből, amelynek a Hét Vagy ilyesmi volt a címe. (Előkereshetném, de túlsók Itt a régi papír.) Mit is akarok mondani? na miért írok? Hát csak azért hogy szót váltsak veled. Dehogy akarlak „befolyásolni” (undok szó) még csak a gratulációval se, de annyit muszáj megmondanom: ne kételkedj nagyon /egy kicsi kétely az önmagunk tehetségében mindig jó, attól fő-forr a lélek) és főleg ne szkeptikuskodj túlságosan. En 32 éves koromban olyan keveset tudtam az irodalom mibenlétéről, hogy ahhoz képest te már most is esztétikus tudós vagy, de ami fontosabb, ez a novellád, ha kissé borzas is, és ha egy kissé túl van is írva, van olyan élethitelű, mint az én első gyepsori novelláim voltak. Jól út ez, biztos út, és ha már az embert megigézi egy kicsit a modern egzisztencializmus (azért mondom, hogy modern, mert a régi „sorsirodalom” „létirodalom” nagy dolog, már a görögök kezdték, Shakespeare folytatta, nálunk meg Balassi Bálinttól kezdve (elesett a török elleni harcokban) József Attiláig (a vonat alá feküdt) minden valamirevaló író egzisztencialista volt a szónak a leghitelesebb, mert fogalmi értelmében) no egyszóval, ha az embert megigézi ez a modern irodalmi — mondjuk — életérzés, akkor megkezdheti otthon a saját falujában — városában, vagy akár a saját bérházuk udvarán. Nem okoskodok bele a részletekbe, hiszen aki így tudja, mi az irodalom, az nem szorul rá az én okosítá- somra, éppen csak meg kellett így a távolból a nekem még ismeretlen kezedet szorítanom. Egyébként érdekes felfedezés, hogy a lapotok kissé éretlenebb állapotban ugyan, de olyan borzason modernista ízű, mint a jugoszláviai magyar írók Hídja. Ezt nem is rossz érettemben mondom, mert azért érdekes az a kissé szikrázó (szellemi, mondhatnám kissé „geistlich” ízű) literarizmus. Ezt úgy értsd, hogy én, ámbár a magam testi mivoltában eleven anakronizmus vagyok, minden modernet szeretek ha jó. Ha igazi irodalom, igazi költészet és igazi gondolat. A novisadi Hídban azonban már tartalmi is valamennyire a modernség, nálatok inkább „stiláris”! Velük jobban van
