Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - FIGYELŐ - Bozsaky Katalin: Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék

két az imákat. Megfogalmazásukban valóban a „tisztaság, bátorság, látomásosság és gyönyörűség” vegyül egybe.

Erdélyi Zsuzsanna e gyűjtemény közreadásával (s a még nem publikált anyaggal) újabb kutatási lehetőségeket kínál. S úgy van, ahogyan Ortutay Gyula előszavában jelzi, egyaránt kínálkozik itt további munka nyelvésznek, irodalomtörténésznek, folkloristának, de elsősorban a kitűnő gyűjtőnek. Az imák tartalmi és nyelvi archaizmusa, motívumaik nemzetközi elterjedettsége, s az eredet problémája számos olyan kérdést vet fel, melyek hiteles és pontos megválaszolásához kevés egy ember munkabírása.

A gyűjtemény bevezető tanulmányában Erdélyi rendszerezi a közölt szöveget, s két fontos tényezőt vizsgál:

1. az anyag szövegi megjelenéséi, annak lelkiségét és tudatkapcsolásait

2. valamit a szövegek eredetét.

A szövegvizsgálatnál számba vesz minden olyan körülményt, amely az imák létét biztosítottta és meghatározta. Keresi a szövegek helyét funkcióban, műfaji kategóriában. A részletes elemzést nemcsak filológiai, hanem etno-pszichikai vizsgálódások is megelőzték. Mindezt szükségessé tette az anyag bonyolultsága, mely egyszerre egyéni és közösségi költészet is. Alkalomhoz nem kötődött, s nem volt meghatározott helye ssm gyakorlásának. Ugyanígy nem alakult ki meghatározott rendje sem, a szövegeket legtöbbször csak akkor mondták, amikor „éppen eszükbe jutott”. Egyes folklórműfajok előadása szigorúan kötődik valamelyik nemhez (például a siratókat csak nők „adhatták elő”), addig a műfaj hordozó rétege nemtől független, tehát férfi, nő egyaránt végezhette. Területi elterjedettsége is igen széles skálát mutat. A kötetben nemcsak Magyarországon gyűjtött szövegeket találunk. Szép példái kerültek elő Moldvából, s szép számban Szlovákia magyarlakta területeiről, a Zoboraljáről, Ipoly mellékéről és ErseKújvár környékéről is. Erdélyi a magyarországi nemzetiségek körében is gyűjtött szövegeket. Ez nem bizonyíték arra, hogy a megfelelő ország népeinél élő a gyakorlat, de a motívumok hasonlósága alapján feltételezi az imák meglétét Romániában és szláv vonatko zásban is.

Erdélyi Zsuzsánna gyűjteménye olyan műfajt képvisel, mely a szakirodalomban folklórkategóriaként korában nemigen szerepelt. A műfaji meghatározás is tőle származik, s ugyancsak elsőként elemzi e líra mibenlétét. Jellemzése tömör és tömény. „Szó-hang-sóhaj"-lírának nevezi e költészetet, mely „végsőkig leegyszerűsített és végletekig bonyolult. Egyszerre megbékélt és robbanó, zárt és kitárulkozó. Bár ma gyár, de Európát, sőt Ázsiát is kivetíti. Központi témája a szenvedés. A szenvedés nagysága és a szeretet hőfoka között az arány egyenes.”

Elfogultság nélkül mondható a gyűjtőről, hogy nagy szeretettel és tisztelettel gondozta az anyagot. Ugyanilyen hangon szól adatközlőiről, akiknek e munka létrejötte köszönhető.

Érdemes — és számunkra tanulságos

— megjegyezni, hogy a szlovákiai szövegek újságban közzétett hirdetésre érkeztek. Helyszíni gyűjtés, személyes találkozás az adatközlőkkel egész biztosan további eredménnyel járna. (Magvető, 1976).

Bozsaky Katalin