Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - DOKUMENTUMOK - Szuchy M. Emil: Fábry Zoltán levelei orvosbarátjához

Štós, 960. VII. 5.

épp írni akartam, amikor bejutott leveled.

Kassáról már egy hónapja itthon vagyok. A magas vérnyomás itt is konstatálódott, a többi vizsgálat nem mutatott változást. Adeplhan-t szedek és a magyar Hypothiaziad- ot. Persze: állandóan kontrollálni kell, ez pedig itt nehézségbe ütközik (hetenként kétszer: szerdán és pénteken). Igaz orvosom még felugrik egy harmadik ellenőrzésre is, de most háromhetes szabadságon van. A vérnyomásmérője itt van nálam, de nincs aki kezelje. Így azután már előfordult, hogy 200 után hirtelen lement 130-ra, mi megint zavarokat jelentett. Ma egy hete 18/100 volt, most csak kevés Adelphant szedek. Volt már 170 is, úgylátszik ezen a 180—170-es vonalon stabilizálódik.

Most már jobban is érzem magam. Kár, hogy nem jöhetsz, de talán jobb is: szeptem berre még nyár is lehetséges. Eddig azért sem írtam, mert voltak bejelentett látoga tások, de ezek nagyrésze is elmaradt.

Így hát várunk. En nagy örömmel várom és veszem majd értesítésedet jöveteledről.

Szeretettel ölel Zoli

Kedves Gyula,

(lev. lap)

Kassa, 960. aug. 11.

Kedves Gyula,

negyedik hete fekszem az itteni Katonai Kórházban epehólyaggyuladással. Sajnos operálni kell: kövek, ami még nem lenne baj, de a hólyagfal olyan vékony, hogy egy legközelebbi attaknál perforálódik és akkor az operáció nehezebb körülmények között történne. Így is veszélyes a szív miatt. Az operáció a jövő héten lesz. Ha átvészelem, majd jelentkezek.

Szeretettel köszönt Fábry Zoli

Štós, 960. okt. 9.

Kedves Gyulám,

már egy hónapja vagyok itthon — 49 kilóval. Igyekszem erőre kapni, de mindig közbejön valami.

Túlságosan simán folyt le az operáció: ez nem az én formám. Mondhatom: ezéri valamivel fizetni jogok. Most két hete feküdtem újra ágyban. Egy reggel felkelve nem tudtam a jobb lábamra állni, jobb farom fel volt dagadva. Ischiás: mondják. Hát még csak ez hiányzott! Most már járkálok, de a „Spannung” a lábamban még megvan, jobb lábra cipőt húzni, vagy a nadrágot levetni: még mindig nehezen megy. Közvetlen operáció után a bal kezemben /tenyér) is kezdődött valami reumás dolog /a kórházban Pyrabutolt is kaptam). A bal kisujj és a szomszédos meg a tenyér-él ma is nagyon fájnak (gépelni pl. nem tudok e két újjal, ami nagyon zavar, mert öt újjal írok).

Néha nagyon elkeseredett állapotban voltam, különösen, amikor csak idegen segít seggel tudtam ágyból ki és be, vagy öltözködni.

így az „Ady igaza” szenvedi meg. Pedig olyan ambícióval ülnék neki! De még nem megy.

Lassan elmúlik az ősz: és találkozásunk egyre tolódik — az én hibámból. Hogy lehetne ezt megoldani?

Köszönöm kedvességedet: a Literárne Noviny kis hírét.

Szeretettel ölel Zoltán