Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Turczel Lajossal)
pét abszolutizálnám. Arról okkal lehet vitatkozni, mint már említettem, hogy a pedagógiai kritika ideje nem húzódott-e el egy-két évvel tovább a szükségesnél, vagy arról, hogy a kritikairásunk az utóbbi években sem tart lépést irodalmunk meggyorsult fej lődésével. • Kritikai irodalmunkban jelenleg mit tekinthetünk reményteljesnek mondható eredménynek és jelenségnek? — Csak két nevet említenék meg. Zalabai Zsigmondét és Koncsol Lászlóét. Kettőjük eddigi tevékenységét tartom a leginkább előremutatónak. Úgy látom, hogy Zalabai Zsigmondban körvonalazódik a nálunk nagyon is hiányzó hivatásos kritikusnak az alakja. Koncsol László pedig, akinek szinte egyedülálló szép stílusa van, a XX. századi magyar esszéirodalomnak olyan hagyományait igyekszik folytatni, amelyeket Szerb Antal vagy Babits Mihály nevével fémjelezhetnénk. • Duba Gyula a szlovákiai magyar novelláról írt nagy lélegzetű tanulmányában jog gal hiányolja, illetve joggal marasztalja el az elméleti irodalmunkat. Nálunk úgyszól ván teljesen hiányában vagyunk a különböző irodalom- és műjajelméleti fejtegetések nek, dolgozatoknak. Pedig „az elmélet nélküli irodalom f...) légüres térben mozog, mert nem ismerheti önnön valós és korszerű értékeit, és nem tudja levetkőzni esetle ges megcsontosodott és elavult hagyományait.” — Duba írása valóban szembeötlő hiányosságról beszél. Komoly, mindenkor szám- bavehető elméleti irodalmunk még a két világháború között sem volt, pedig akkor, Fábry szavával élve, „nagy volt az irodalmi nyüzsgés”. Ez a nyüzsgés azonban nem szülte meg az esztétikailag igényes és tárgyilagos kritikát, amely az elméleti irodalom alapját adhatta volna. A harmadvirágzás irodalmában viszont annyi mindent kelleti „bepótolni”, hogy itt sem futotta még az erőnkből elméletileg igényes teljesítményekre. Fábry ilyen jellegű tanulmányainak (Rés poetica, Az igényesség műfaja) értékéből is sokat levon az a körülmény, hogy nála az esztétikai szempontokat a legtöbbször er kölesi szempontok helyettesítik. Elméletileg igen képzett embernek tartom Rákos Pétert, akinek az irodalmi életünkbe való intenzivebb bekapcsolása nagy haszonnal járhatna. • Hasonlóan szellemi életünk egészéhez, kritikai életünk, kritikai gondolkodásunk is majdnem kizárólagosan irodalomközpontú. Itt nemcsak arról van szó, hogy az egyéb művészet- és társadalomkritikai ágazatok csaknem teljesen hiányoznak szellemi éle tünkből, hanem arról is, hogyha mégis ráakadunk lapjainkban egy-egy színibírálatra, rádiójegyzetre, vagy képzőművészeti írásra, azok többnyire a szépirodalom felől közelítenek tárgyukhoz, tehát azok is irodalomközpontúak. Pedig egy kritikai, s ezen túlmenően egy szelemi élet és ennek hatása csak úgy lehet egységes és átfogó, ha dif ferenciált. — Szellemi életünket, szellemi mozgásunkat valóban nagyfokú, egyoldalú irodalom központúság jellemzi és közgondolkodásunkban az egyéb humán ágazatok s a terme szettudomány és a technika alig kapnak teret. Ezt a fogyatékosságot én már 1959-ben, az Irodalmi Szemle egyéves útjának értékelésére összehívott szemináriumon fölvetel tem. Azt hangsúlyoztam ott, hogy az Irodalmi Szemlének a lehetőségek szerint ki keli terjesztenie az érdeklődését az irodalmon kívüli területekre is. Azt hiszem, hogy azóta a Szemle ebben a vonatkozásban elég sokat tett, de teljes mértékben természetesen nem pótolhatja a mindmáig hiányzó fórumokat. Főképp egy olyan jellegű lap hiányzik nálunk, mint a romániai A Hét, amely a legmagasabb rendű ismeretterjesztés szintjén a szellemi élet egész területét föl tudja ölelni. Az utóbbi időben kapacitásunkhoz mérten örvendetesen aktivizálódott ilyen értelemben is a Hét és az Oj Szó vasárnapi száma, de ez még mind nem elég a hézagok feltöltésére. Ezt a feladatot kívánatos mértékben csak egy új lap tudná megoldani. • Ha történetesen lehetőségünk nyílna egy új lap alapítására, meg tudnánk-e tölten azt kellő mennyiségű és színvonalú anyaggal, azaz tudnánk-e szervezni köré egy olyan munkatársi gárdát, amelyik egyéni képességekben, sokoldalú felkészültségben és munkabírásban is eleget tudna tenni követelményeinek? — Ha a kezdeti útszakasz nem is lenne teljesen akadálytalan, meggyőződésem, hogy tudnánk. Hisz rengeteg olyan rejtett szellemi tartalékunk van, amit csak föl kellene szabadítanunk . .. • Hol és miben vannak ezek a rejtett tartalékaink? — Műszaki és természettudományos értelmiségünkben, amely a szétszórtsága folytán
