Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Turczel Lajossal)
,4\ w cm ľ '^ví^vävjei/žx: r TÓTH LÄSZLO Vita és vallomás Beszélgetés Turczel Lajossal AMIKOR TURCZEL LAJOSSAL MEGÁLLAPODTUNK E BESZÉLGETÉS IDŐPONTJÁBAN, MEGEGYEZTÜNK ABBAN IS, HOGY AZ ÉLETKORÁRÓL NEM EJTÜNK SZÖT. NEM, MERT NEM TUD BELETÖRŐDNI ÉVEINEK MÚLÁSÁBA, S CSAK EGY KÉNYSZERŰ. ELKERÜLHETETLEN ÁLLAPOTNAK TEKINTI, HOGY HATVANÉVES LETT. A FÖLTÉTELT ELFOGADTAM, HISZ AKI ISMERI ÖT, ELEVE HIHETETLENNEK TARTJA, SŐT TÉVEDÉSNEK MINŐSÍTI, A SORS SZESZÉLYÉNEK AZ 0 HATVAN ÉVÉT. MERT ÉLETKEDVE, FIATALOSSÁGA ÉS LENDÜLETE ELEVEN CÁFOLATA ÉLETKORÁNAK. • Tudom, hogy a Lajos bácsi, hisz erről több helyen is ír, lelkes lokálpatrióta. Persze, a szó legnemesebb értelmében az. Mit adhat az embernek a szülőföld, a szülőföld tudata, mit jelent Önnek a szükebb haza, Szalka és környéke? — Szalkára és Kiskeszire, ahol a gyermekéveimet és ifjúkorom egy részét töltöttem, ma is ugyanazzal a szeretettel gondolok, mint gyermekkoromban. A szülőföld vonzásában élek, amiben kiskoromtól kezdve meghatározó szerepe van az irodalomnak. Az iskolában tanult szülőföld-versek és vallomások, valamint az a tény, hogy a falumban egy iró is született, Csepreghy Ferenc, már akkor elszakíthatatlan szálakkal kötöztek a szűkebb hazához. (Azt már csak jóval később tudtam meg, hogy Tinódi Sebestyénnek A szálkái mezőn való viadal című históriás éneke is az én falum határában vívott csatáról szól...). Ez az erős szülőföld-tudat a parasztság öröklött szeretetévei párosult bennem, amit — mondanom sem kell — megintcsak erősítettek az olvasmányaim is. Arany János Toldija mellett a népi írók, különösen Erdélyi József és Sinka István munkái hatottak rám a fölfedezés erejével. A Puszták népe szintén, hisz az én hozzátartozóim is zsellérek és uradalmi cselédek voltak. A szülőföld, a parasztság és az irodalom szeretete így vált életem alkotó részévé, s nem véletlen, hogy az első írásaim, diákköri próbálkozásaim témáit is a szülőföld és a parasztok élete adta. ® Ügy tudom, az érsekújvári gimnáziumnak, ahol Lajos bácsi 1938-ban érettségizett, Krammer Jenő is a tanára volt. Milyen pedagógusnak és embernek ismerte meg őt? — A legjobb pedagógus volt, akit csak valaha ismertem. A franciát tanította az osztályunkban. Egy-egy órája a legnemesebb értelemben vett játék volt. Játszott velünk, de közben emberszámba vett és felnőttként *tisztelt bennünket. Emberként azzal jellem- zem, hogy ha én az eddigi élettapasztalataim alapján is az emberi tisztaságra és tisztességre példát akarok magam elé idézni, akkor a legtöbbször ő jut az eszembe. • Az érsekújvári gimnázium után a pesti egyetemi évek következtek... —■ Igen. 1939-ben mentem Pestre jogot tanulni. De meg kell jegyeznem, hogy a joghoz egyáltalán nem fűzött s azóta sem fűz semmiféle vonzalom. Akkoriban még szépírói terveket dédelgettem magamban, és gimnáziumi magyar tanáraim meg Krammer Jenő is bíztattak az írásra. Abban, hogy mégis a jogra jelentkeztem, s nem a bölcsész
