Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Hodek Mária: Szimultán ritmus a magyar népballadákban
Ebből a példából is látható, hogy — Horváth János szavaival élve: A ritmusos rendezettség lelki szükségletünk és igényünk. A népballadák esetében különösen érvényes ez az ösztönös ritmus, érvényesebb, mint a műköltészetben. Vizsgáljuk meg a Bagoly asszony című balladát a hangsúlyos (magyaros] verselés szempontjából (lásd I számmal jelölve). A hangsúly alapján történő ütemezés a sorokat 2/3/2/3, 2/3/3/2, 3/2/2/3 tagolású ütemekre osztja. Ez az ütemezés a gyors ütemtípusok egyike: a felező tízes. Horváth János a felelős tízes 3/2/3/2 ütemezéséről írja: Ez a gyorsritmusú sorfaj és sok szabad variálást megengedő rokonsága... alkati hasonlóság alapján mindenik félsorában megtűr lassítást vagy aprózást. Tudjuk, hogy minden vers szótagokból épül fel és az élő nyelvben minden egyes szótagnak megvan a maga hosszúsága. A szótagok az ütemen belül is vagy rövidek vagy hosszúak. A magyaros verselési elv előtérbe helyezi a hangsúlyt, de nem semmisíti meg az időmértéket, vagyis a versben kétféle hullámzás halad egymás mellett. Az ütem szempontjából közömbös, hogy egyes szőtagjai rövidek-e vagy hosszúak, de a hangzás mégsem ugyanaz, ha bizonyos helyen hosszú vagy rövid szőtag áll. A Bagolyasszony-t az időmértékes verselés egységeire (verslábakra) osztva Is érdemes megfigyelni. Az uralkodó versláb a spondeus, amely az elbeszélő előadásmód jellegzetes metruma. Az első és második sor kivételével valamennyi sor spondeusszal kezdődik, s a 7. és 9. sor tiszta spondeus (lásd II. számmal jelölve). A szöveg egészére nézve azonban a verslábak nem alkotnak rendszert még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy az 5. és 6. sorban a spondeusok és a jambusok elhelyezkedése azonos, illetve hogy a 7. és a 9. sor tiszta spondeus, mert a többi 8 sor már más-más verslábat tartalmaz. Ezért sokkal inkább érdemes ezt a balladát a tartalmi és formai szempontokat együttesen vizsgálva megközelíteni, s kimutatni, hogy a verstani elemek mennyiben fokozzák a ballada tartalmi intenzitását. A vers egy elhagyott malomban gubbasztó bagolyhoz hasonlított, búslakodó asszony lelkiállapotának kivetítése, s már maga a mese nagy hatást gyakorol az olvasóra. Az első két sor a cselekmény helyszínét mutatja be, s ezt egy második személy váratlan kérdésfeltevése követi (3. sor), amely megszakítja az elindított gondolatsort. Az egész párbeszéd ezen az egy kérdésen alapszik, mert a következő (4.) sorban a „bagolyasszony” már maga (első személyben) mondja: Jaj, hogyne sírnék,hogyne bánkódnékI és aztán már végig csak ő beszél. Elmondja, hogy elhagyta a férjét, fiát és mindazt, ami mindennapi életéhez hozátartozott (a cifra nyoszolyát, ringó bölcsőt, pléhes ládát, karika-kontyát). A kihez-tartozás érzésében teljesen megingott asszony vétkébe beleőrül. Elbeszéléséből nem tudjuk meg, mi okból hagyta el családját, s ez a hiány még fokozza az elbeszélés feszültségét. A következő hat sorban mozaikként állnak össze a tragédiához vezető részletek. A gondolati szaggatottság méginkább felerősíti a „ballada-homályt”. Ezután az utolsó két sor — a tanulság — azt a feltételt (gondolatot) tartalmazza, melynek megvalósulásával talán az asszony lelkiállapota is kiegyensúlyozódna. Ezt a tragikus, zaklatott lelkiállapotot megfelelően érzékelteti a ritmus szaggatottsága. A nyugodt folyású spondeusokat, trocheusokat daktilusok, anapestusok ős pirrhichiusok váltogatják, melyek aprózással szöktetik a ritmust. Például: Puszta malomba cserfa gerenda Azon üldögél egy bagolyasszony. Az első sor dinamikus lüktetése a daktilusok és trocheusok szabályos váltakozásának az eredménye. A második sorban egy pirrhichius, egy cretikus s egy daktilus érzékelteti a zaklatottságot, s ezt valamelyest a sorzárő spondeus enyhíti. A 8. sor ugyancsak daktilizált, melyben a ritmus szüktetése fokozatos: spondeus — jambus — tribra- chis követik egymást. „Abban feledtem Jani fiamot”
