Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Zvérina, Pavel: Gyermekkorom lovacskája (vers)
PAVEL Z V É Ŕ í N A Gyermekkorom lovacskája Akkor még apró fiú voltam — De ne lépjen vissza az ember Akkor még a nyári szezonban Zene szólt a vendéglő-kertben Őszre megritkították a lombját A felénk vezető fasornak (Mára kivágták már a sok fát) A szélben anyám haja lobbant Szél zavarta a zörgő avart És ahol a padsor véget ért Lovacska állt magányos zavart S félig-hunyt szemmel nézdegélt Látom mintha állna előttem Ágak hálója fejünk fölött Gyöngyházfényű az ég s felhőtlen S a csikó szőre barnásvörös Áll csöndesen meghajtja fejét S ha hozzáér lassú tenyerem A lovcska máris büszke mén Vörhenyes szőre szikrát terem Megrázza haját akár a nő Tompul szemének csillogása S büszkeségtől ménné szinte nő És már-már habzik orrnyílása Kiszáradtak már mind a tócsák Nem botorkál erre a csikó A meglett férfi nem kér óvást A fák sora egyre ritkuló Titkos időm elfelé fordul A csikó csak vár bánatosan Égi köd a földre leindul Fulladozik az én kis lovam Varga Imre fordítása Turcsin László: Macskakirály, 1977
