Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Molnár László: Mester Margaritához (veis)
MOLNÁR LÁSZLÓ Mester Margaritához védtelen minden gondolatban a homok is átcsorog kezén patak vizében fürdő arca változik erdők ölelését váró teste remeg védtelen minden mozdulatban kegyelemkérő szűk utak felé a perc mértanát keresi csak az egypontra nehezedő súly viszonyát hová megy ez az ember aki még emberebb lehet hová megy ez az állat ösztöne bűnétől kergetett kivetette az ár magára támad vérében fürdő nap alkonyi árnyak odabent nem istent tagadott — hitet nem embert keresett — gyűlöletet nem táncot kovácsolt — csak láncszemeket s a holtak után könnye nem patakzik az élők szemét is lezárja tetsző koronát font dús hajából zenét vélt hallani otthonában nem látja — a nap szemébe égett nem hallja — zajoktól részeg nem érzi csak a vágy-üledéket sár lesz kezében a szerszám sár lesz kezében a fegyver megtagadják majd a mélyülő ráncok nem talál se dalt se táncot nem lesz ki nevét magával vigye nem lesz ki fejét fölemelje szavak zavarába gázol s a céltalan utaktól felheviilt álmatlan szellem komor éjszakákba fárad (üres a vágy az ágyad bozótosban mint a vad elterülsz)
