Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - LÁTÓHATÁR - Kostrhun, Ján: A csuka (elbeszélés)
Fürkészve méregetett és rendszeres időközönként köpött egyet. A nyála sárga volt, akárcsak a fogai. — Hol lakik? — kérdezte. Aprólékosan elmagyaráztam neki, dadogva közben, mintha isten tudja, milyen titkot bíznak rá. Eltűnt a fák között. Magam maradtam, de azért nem voltam egészen egyedül. Fejem fölött szorgos méhek zümmögtek, lábamnál a kutya vakaródzott, kissé távolabb a tehenek szuszogtak. Közönyösen bámultak rám gyönyörűséges szemükkel. A kutya óvatosan nyalogatta felsebzett lábamat. Elszenderedtem és meghallva a közeledő autó bugását, kissé összerezzentem. Ismeretlen barátom kiugrott az autóból és tántorogva szaladt a túlsó oldalra, kinyitni a kocsi ajtaját. De az orvos közben már kiszállt és gyanakvó pillantásokat vetett mindkettőnkre. — Mit műveltek maguk itt? — Horgásztunk — hebegte részegen a házigazdám, és rá akart gyújtani, de valahogy sehogy se sikerült neki. — És a barátom elcsúszott. — Vérömlés, és nem is akármilyen — dünnyögte az orvos. — Meg kell röntgenezni. És a keze?! — Értetlenül néztem át a válla fölött, ahonnét újdonsült részeg barátom vigyorgott rám. Oly kitartóan igyekezett tudomásomra adni valamit szófogadatlan kezével, hogy inkább köszönettel elutasítottam a doktor szolgálatait. Sértődötten elment és sokáig bámult vissza ránk. — Nos, mi van? — kérdeztem türelmetlenül. — Mi volna? — dörmögte és belerúgott a kutyába. — Senki se volt otthon. A szomszédasszonytól kaptam meg a kulcsot. Itt van. — Senki sem volt otthon? — Senki! — Hát a csuka hol van? — Hangom, mely kongott az ürességtől, meglőtt galambként hullott a földre. — Eladtam a kocsmában. Nem tudtam mit kezdeni a rohadt dögjével... Rendkívül furcsa ruhája zsebeiből egymás után huzigálta elő az üvegeket. Fejem fölött illatozott a hárs, a kutya pedig behúzott farokkal járkált körülöttünk. És távol, pontosan az erdő közepén ezüst színű füstszalag szállt az ég felé. Akaratlanul is egymásra néztünk. Mindketten tudtuk, hogy valahol ott áll a fehérre meszelt fekete spalettás erdészlak. KövescLi János fordítása Jean Cocteau: Picasso és Stravinsky (Periszkóp, 1925. VI—VII.)
