Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - LÁTÓHATÁR - Francia költők: Alfred de Musset, Pierre Reverdy, Lautréamont, Henri Michaux, Yves Bonnefoy versei
Az utas és az árnyéka Olyan hőség volt, hogy útközben darabonként dobálta el ruhadarabjait. A bokrokra akasztgatva hagyta el őket. S mire meztelen lett, a város közelébe ért. Nagy szégyen kerítette hatalmába s megakadályozta, hogy belépjen a városba. Meztelen volt, hogyan kerülje el az emberek tekintetét? így hát megkerülte a várost s a túloldali kapun tért be. Elfoglalta árnyéka helyét, mely előtte haladván oltalmazta őt. Hitvány gondolatok Az asztal négy lába mozdulatlan; a többi is az. És a fejetek! Kézbeboruló fejetek, hogy ne lássák pirulásotok! Amint az ember kinyitja fél szemét, nem tud többé nyugodtan aludni. A valóság íze Féllábon járt, nem tudja, hová rakja a másikat. Az utcasarkon a szél felsöpörte a port s az ő telhetetlen szája az egész teret lenyelte. Futni kezdett, remélve, hogy bármely pillanatban fölrepülhet, de a patakparton nedves volt a kövezet s integető karja nem tudta őt visszafogni. Estében jött rá, hogy teste nehezebb, mint az álmai, s attól kezdve szerette estét okozó súlyát. LAUTRÉAMONT Maldoror első éneke (Részlet) Adja az ég, hogy a felháborított, s pillanatnyilag, mint amit olvas, oly kegyetlen olvasó, tévelygés nélkül találjon rá e komor s méreggel teli oldalak sivár mocsarán át meredek és érdes útjára; mert ha olvasmányához nem szigorú logikával s legalább a bizalmatlansággal egyenlő szellem feszültségével közeledik, e könyv halálos kipárolgása átitatja a lelkét, miként a víz a cukrot. Nem ajánlatos, hogy bárki olvassa a következő oldalakat; csak kevesen ízlelhetik veszedelem nélkül e keserű gyümölcsöket. Ezért, bátortalan lélek, mielőtt előbbre nyomulnál az effajta átkutatatlan pusztaságon, irányítsd léptedet hátra
