Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mészáros László: A jövő valósága (befejező rész)

háztartás is olyan bonyolult, hogy irányításában lehetetlen csupán gazdasági szempontokból dönteni. A rendszerszemlélet szerint a tevékenység gazdaságosságának nem a haszon a függvénye, hanem a hatékonyság és a termelékenység. Gyökeresen változtatnunk kell tehát a természettel szembeni gondolkodásmódunkon is, hogy csak olyan hasznot húzzunk belőle, ami nincs a kárára.

6. 3. Az ember mélyreható beavatkozása a természet rendjébe a Föld életkorát tekintve egészen új jelenség, alig több mint tízezer éves, és a földművelés „feltalálásával” kezdődött. Különféle leletek bizonyítják, hogy a mai Szahara helyén valamikor virágzott az élet. Az asszuáni vízierőmű felépítésével növekedett az ország energia- készlete, de romlott a vízgazdálkodási mérlege. Az óriási vízfelületről elpárolgó víz ugyanis valahol Afrika és Ausztrália fölött hull vissza a földre. Az öntözőrendszerek azt eredményezhetik, hogy felszínre kerül a só és kiszárad a föld. Közel-Keleten civilizációk buktak el emiatt. Sok a gond az ivóvízzel is. Néhány évtizede még fantasztikus regénybe való ötletnek tartottuk volna az ivóvíz-fejadag gondolatát, de ma már fenyegetően közeli gondunk. Azt mondhatjuk tehát, hogy a természet türelmes ellenfél, lassan adja vissza a kapott ütéseket, de annál nagyobb alapossággal. Ezt az egész jelenséghalmazt a biológiai bumeráng elnevezéssel illethetnénk. Persze, nemcsak a mezőgazdaságról van szó. Eléggé közismert az ausztráliai nyulak túlszaporodásának esete. Az 1859-ben betelepített tizenkét pár nyúl száz év múlva annyira elszaporodott, hogy a nyulak már a földrész több mint kétharmadát uralták: a fűnek nem volt ideje kinőni, az erózió felszagatta a földet, a juhállományt az éhhalál fenyegette. Az inváziónak végül egy mesterségesen előidézett járvány vetett véget s mentette meg a földet. De vannak ennél ártalmatlanabbnak tűnő jelenségek is, sőt a konkrét eseteken túl a természet a láthatatlan szférában is vissza-visszavág. Egyre sürgetőbbé válik az egyes elemek természetes ciklusának megszakításából eredő problémák megoldása. Az anyagi világ egységéről van szó ismét: szervezetünk minden szubrendszerét befolyásolják a különféle kémiai és fizikai hatások, illetve a megengedett mértékek túllépése. A természet kilencven-egynéhány eleme közül 23 szükséges az emberi élethez, de hiányuk is, fölöslegük, bőségük is a szervezet belső egyensúlyának a felbomlásához vezet. A rákos elváltozásokat a külső környezet különféle hatásai okozzák. Az automobilizmus elterjedésével jelentkező ólommérgezések közismertek. Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mennyi röntgensugarat visel el a szervezetünk káros elváltozások nélkül. Az ún. betondzsungel-jelenségbői fakadó mentális rendellenességek puszta felvázolása is több oldalt igényelne. E területeken is ismert exponenciális görbét kapnánk a jelenségek növekedésének ábrázolásakor. Mivel semmi sem végtelen, előbb-utóbb itt is határokba ütközünk. A felvillanó piros fények után nem szabad belépnünk az ajtón, ahonnan aztán már nincs visszaút.

6. 4. Bármennyire is ijesztőek a szervezetünk anyagi egységét megbontó jelenségek, az ember számára nem marad más, mint tovább szorgalmazni a természet titkainak a feltárását, S bár igaz, hogy egyelőre nem tudunk mit kezdeni a nukleáris hulladékokkal — talán majd a Napba lőjük ki —, a rádioaktív izotópok alkalmazása a tudományban és a technikában azonban már mindennapos dolog, ami talán sokkal fontosabb, mint az atomenergia. Az energiagyártás drága készülékeivel szemben az izotópok ugyanis egészen olcsó szerkezetekben használhatók. Fontos szerepük van a betegségek elleni küzdelemben, de sokrétű az izotópok ipari alkalmazása is (vastag tárgyak átvilágítása, műanyagok besugárzása stb.). Az éremnek azonban mindig van egy másik oldala is. Az élelmiszerek csírátlanítása például nagyszerű felfedezés volt, csak épp a burgonya kap tőle kellemetlen mellékízt, s nem látjuk az elpusztított baktériumok hiányának esetleges következményeit sem. Az egyszerű sugárzásos kezelésen túl azonban az új mutációk létrehozásának a lehetősége is fennáll. A spontán mutációk száma besugárzással megsokszorozható, így meggyorsítható a fejlődés. A növénytermesztés kedvező eredményeket — ellenállóbb és nagyobb hozamú gabonafajtákat, szilárdabb szárú fajtákat, rövidebb érési idejű kukoricafajtákat stb. — is magáénak mondhat. Általánosan érvényes azonban, hogy a legtöbb mutáció nem hoz kedvező irányú fejlődést, de a kedvező változatok mélyreható változásokkal járhatnak a mezőgazdaságban. A molekuláris biológia egy új lehetőséget is feltárt. Felfedeztek egy olyan enzimet,