Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - NAPLÓ - Urbán Károly: A magyar Faust

hajdúkerületi főorvosnak. E mondákat irodalmi szinten Jókai Mór dolgozta fel (A magyar Faust; Összes művei I., Bp. 1894). Hatvani István csillagászati értekezéseivel lett világhírűvé. Tudományosan leírta az 1769-ben feltűnt üstököst és az 1770-ben észlelt különös szépségű sarki fényt. Néhány fizikai munkaeszköze ma is látható a debreceni kollégiumban. Jelentős művei az említett értekezéseken kívül: Thermae Varadienses, Tabulae Hungáriáé delineata, Introductio ad principia phylosophiae.

1757-ben Debrecen georáfiai fekvését határozta meg. 1786-ban hunyt el Debrecenben, sírjára 1883-ban találtak rá. Sírköve a debreceni egyetem könyvtára mellett van.

Hatvani István tehát Rimaszombatból indult, az otlani gimnázium padjait koptatta. A régi gimnázium a XVI. században létesült, épülete eredetileg földszintes volt, később emeletet húztak föléje, és 1872-ben kétemeletes, nagy iskolává bővítették. Megemlíteni való érdekesség, hogy abban a helyiségben, ahol hajdan apjának volt könyvkötő műhelye, a gimnázium bővítése után az iskola tanári szobája kapott helyet. Sajnos, Hatvani István szülőházának már nyomát sem találjuk meg a városban. Idősebb rima- szombatiak tudomása szerint a szülőház a református templom közelében állt, annak az emeletes háznak az udvarában, melyben most vaskereskedés van. A szülőház emlékét csupán egyetlen fényképfelvétel őrzi a helybeli múzeumban.

Hatvani Istvánt a „magyar Faust”-ként emlegetik. Ebben az elnevezésben olthatatlan tudásszomja, feltétlen determinizmusa, valamint a nép babonás tisztelete jutott kifejezésre.

A XVIII. század tudományának a newtoni fizika volt a nagy példaképe. A század legtisztább elméi a mechanika matematikai összefüggéseit tekintették példának a biológiában. A XVIII. századi mechanisztikus felfogás az összefüggések fontosságát és egyszersmind sokféleségét hangoztatta. „Kevésbé ismert tárgyakhoz — írta Charles Bonnet — nem szabad túl sok sejtéssel közeledni. A hipotézisek szikrák, a kísérletek tüzét gyújtja meg a jó fizika. Dicsérem a fizikus szerény óvatosságát, mert ragaszkodik a fényekhez, de azok találékonyságát sem hibáztatom, akik néha a tények mögé merészkednek.”

A hazai kartéziánus hagyományokkal szemben Hatvani István is Newton követőjének vallotta magát. A fizika volt a minta, elsősorban a mechanika, amit nem szabad összetéveszteni a mechanizmusokkal. A mechanikában nem a gépszerűség, hanem az okszerűség a döntő. A newtoni mechanika a kauzális világszemlélet első nagy diadala volt, s a XVIII. századi természettan és természetbölcselet elsősorban az okság gondolatát vette át és hasznosította belőle. A tapasztalat és a kísérleteket rendezőelvként felismert s elfogadott determinizmus volt a biológia megszületésének egyik alapfeltétele.

A mikroszkóp alkalmazása (Antony van Loewenhook 1632—1723) aztán valósággal új világba nyitott utat. Az ember most már nem a makrokozmoszba vetíti ki önmagát, hanem befelé néz, önmagába. A mikrokozmoszban fölfedezte az addig rejtett adottságokat és a lélektant. Hatvani is fölismerte e kísérletek jelentőségét és a kvantitatív tárgyalás szükségességét a fizika oktatásában. Elektrosztatikai kísérleteket is folytatott. A tanítás mellett betegeket gyógyított, s a Bihar vármegyei gyógyszertárak felügyelője volt. Széles körű kapcsolatokat tartott fenn külföldi tudósokkal. A tudományos irodalom a XVIII. században Magyarországon az ő jóvoltából vált magas szintűvé és európaibb volt, mint valaha s európaibb, mint később. A latin nyelv a nemzet második nyelve lett, s a latin nyelv volt az a tényező, amely a magyar tudományt az egyetemes kultúrába illesztette.

Noha azzal kezdtük, hogy a XVIII. század természettudományától igen távolra kerültünk, ez a tudomány és ezen felül Hatvani István munkássága mégis időszerű gondolatokra ösztönöz.

Egyebek között azért, mert a Hatvani-féle polihisztorság újra szükségesnek mutatkozik az olyan interdiszciplináris területeken, mint például a kibernetika és a pszichiátria. Az információk kölcsönös átvétele ma már természetes része a tudománynak, sőt — legalább a többnyelvűség tekintetében — egyre inkább tágítanunk kell a látókörünket, ha nem akarunk a provincializmus kicsinyeskedő, rég megoldott problémái körül egyhelyben topogni.

Urbán Károly