Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Danis Ferenc: Egy sírkő története
Jegyzet 1 Prokopp Mária: Gömöri falképek a XIV. században. Művészettörténeti Értesítő 1969. 2. sz. [128. old.) 2 Tóth Melinda: Árpádkori falfestészet, Művészettörténeti füzetek 9. Bp. 1974 (86. old.) 3 uo. 1 Prokopp Mária: Gömöri falképek a XIV. században, MÉ-1969. 2. sz. (135. old.) 5 Karol Steiskal: Zo starších výtvarných dejín Slovenska, K obsahové formovej interpretácii stredovekých nástenných malieb na Slovensku. (181. old.) 6 Prokopp Mária: Gömöri falképek a XIV. században (141. old.) 7 Dvofáková—Fodor—Steiskal: K vývoji stredoveké nástenné malby v oblasti gemerské a malohontské. Umení VI. 1958 ( 339—340) 115 évvel ezelőtt 1862-ben temették el Kiss Istvánnét, született Behrmann Máriát. Kiss József költő édesanyját a rimaszombati zsidó temetőbe, a „Siralmasba”. A költő édesanyjáról sokat írtak és egybehangzó megállapítás szerint a Litvániából menekült kántor leánya gondos anya, derék asszony volt. Mezőcsáton, ahol József fia született, a kolerajárvány idején a község asszonyait szervezte a pusztító vész leküzdésére. 1850-ben a Rimaszombat melletti Serke községbe költöztek. A jószívű asszonyt itt is köztiszteletben tartották. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy 1862- ben bekövetkezett halálakor temetésén a zsellérsorban élő falu majdnem egészében részt vett. A rimaszombatiak már az 1900-as évek elején azon fáradoztak, hogy a költő édesanyjának sírját méltóképpen megjelöljék. Kiss József erre az igyekezetükre sértődötten válaszolt, mondván: „A sírkőállítás a fiú kötelessége...” A költő több ízben tervbe vette ezt. A háború és rossz anyagi viszonyai miatt azonban mégsem került rá sor. Az „Egy sír” című versében szándékát, érzelmeit, a fiú anya iránti szeretetét, talán mulasztását páratlan módon fejezi ki. így állít a kőnél is maradandóbb emléket anyjának. Az 1930-as évek derekán Győry Dezső vetette fel újra a gondolatot és indított széleskörű akciót a sírkő felállítása érdekében. Újságcikkeket írt, bizottságot szervezett, előadást tartott a rádióban, engedélyt kért közgyűjtésre, míg végül is fáradozását siker koronázta. Megértésre talált a haladó gondolkodású és az irodalmat pártfogoló közönség körében. 1937-ben az akkor Rimaszombatban működő Makovits Jenő festő- és szobrászművészt bízták meg síremlék elkészítésével, aki nemcsak formát, de tartalmat is adott a fejfának. A fekete gránit tömbön a bölcső és toll szimbólum: anya és költő fia elválaszthatatlanok. Alatta olvashatók a szívbemarkoló sírvers kezdősorai. Valahol messze, valahol régen, Megástak egy sírt, temetőszélen ... 1938. május 29-én került sor a sírkő felavatására. Erre az alkalomra írta Győry Dezső „Sírkőavatás a Siralmasban” című versét; Idézzük utolsó sorait: Egy sírkő története „Nem az boldog aki szeretetben, De az, aki szeretetnek él, — mint akinek most jelt kapott a hantja. Aludj szent asszony, aludj költő anyjai Aki szeretett: mindörökre él.” A kegyes megemlékezés béketettként hatott az akkor már feszült politikai légkörben, s később meg sem valósulhatott volna. A szervezők és az önnepség szereplői közül sokan nem érhették meg a felszabadulást. A szervezők egyik utolsó erőfeszítése volt az emlékmű körüli féltő gondoskodás. A mindent pusztító háborús förgetegtől tartva, a harcok közeledtekor, a város határában levő védtelen, elhagyott, régi temetőből beszállították az emlékművet a fallal körülvett új temetőbe. így maradt meg sértetlen állapotban a költő anyjának emléket állító művészi alkotás. Danis Ferenc
