Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - HAZAI TÜKÖR - GÖMÖR - Horváth Júlia: Jobbágysors Gömörben
csendőr. Az asszonyok csípős paprikát szórtak a csendőrök szemébe. Sok tüntetőt letartóztattak, és statáriumot hirdettek ki a környékre. Két nappal később, Ru- szó János temetésén a rozsnyói temetőben újabb összetűzés történt, de senki sem szenvedett komolyabb sérülést. A gyárban két hónappal a tüntetés és a véres sztrájk után indult meg a termelés. A felvételi napot május másodikára tűzték ki, azzal a szándékkal, hogy csak azokat a munkásokat veszik fel, akik a május elsejei felvonuláson nem hangoskodtak. A dolgozó parasztságra is súlyos terhek nehezedtek a gazdasági válság idején. Ezt igazolja, hogy az egykori tornaijai járásban a válság éveiben 4200 végrehajtást eszközöltek. Bejében például az 1923—33- as években két módosabb parasztcsalád kivételével minden udvarban felhangzott a végrehajtást jelző dobpergés. A tízgyermekes Barankai János házából az összes bútort elvitték. Rimaszécsen a jegygyűrűket is lehúzták a végrehajtók az emberek ujjáról. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a sajógömöri Űjpál József és az alsófalusi Csonka Zoltán koldulásra kényszerült. A mezőgazdaságban még 1936-ban is tartott a gazdasági válság. Abban az évben igen gyenge volt a termés, az őszi búzát nem volt érdemes learatni. Ekkor zajlott le a legnagyobb mezőgazdasági sztrájk a járásban. Klement Gottwald és Osztrik András több alkalommal ellátogattak Tornaijára, ők szervezték meg Királyiban a Hámos- és Bozsek-birtokon az aratósztrájkot, amely végül is az egész járás területére kiterjedt. Moravcsik József és felesége így emlékezik vissza Gottwald elv- társ itt-tartózkodására: „1936 tavaszán és nyarán járt ide, Hámos cselédei közé, agitálni. Jól beszélt magyarul. A cselédség nagy áhítattal hallgatta. Az urasági földek felosztásáról beszélt, s lelkesen biztatta a szegényeket, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor majd nekik is jobbra fordul a sorsuk.’’ Jobbágysors Gömörben Ha mottót kellene írnom az alábbi sorokhoz, Batsányi Jánoshoz fordulnék: „Tekints a múltakra, s nézz a jövendőre.” A múltidézés dolgában mi, gömöriek, szerencsés helyzetben vagyunk. Szűkebb pátriánk történelmével ismerkedve nem kell tucatnyi régi könyvet összehordanunk, levéltárakban kutatnunk, hiszen itt van kútfőnek a szekrényünkben Ila Bálint Gömör megyéről írt négykötetes monográfiája, mely 1773-ig tárja elénk a megye történetét, település- és népiségtörténeti viszonyait. A kishonti rész hiányzik ugyan a műből — mivel Kishontot csak 1806-ban csatolták Gömörhöz, a gazdag és sokrétű munka mégis hosszú ideig kiindulópontja lesz a társadalomtörténeti kutatásnak. A középkori Gömör földrajzi adottságainál fogva két részre osztható: az északi, nehezen megközelíthető, dombos vidékeket áthatolhatatlan erdőrengeteg borította, a déli lankás, termékeny területet természetes utak kötötték össze az Alfölddel. Ez a körülmény meghatározó volt az élet és életformák kialakítása szempontjából. A falutelepülések Gömörben csak a tatárjárás utáni két évszázad alatt fejlődhettek. A zárt települési forma a XII. százsadban lett uralkodóvá, s a megye megtelepülése a XV. század közepén fejeződött be. 1420 körül a települések száma Gömörben közel 300, a nemesi családok száma körülbelül 640. A népesedésben a legnagyobb szerep a parasztságnak jutott. A középkorban lehetetlen megállapítani a paraszti lakosság, valamint a zsellérek, pásztorok, napszámosok pontos lélekszá- mát. A különböző hiányos összeírások alapján arra lehet következtetni, hogy Gömör össznépessége 1427-ben elérte a 7000 családot, akiknek társadalmi rétegeződését vagyoni helyzetük szabta meg. A birtokos nemesség egytelkesekre és több jobbágy portát birotkolókra oszlott, s ezen belül HORVÁTH JÜLIA
