Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mács József: Járni tanul az igazság Gömörben

kát államosították, csupán a traktort, a cséplőgépet és száz hold földet hagytak meg a vidék legnagyobb uraságának. Földesúr csépelte a parasztok gabonáját — ilyen csoda sem történt még Gömörben, s az emberek azt sem tudták, hogy a gép körül hogyan beszélgessenek vele (minderről írtam Adósságtörlesztés című regényemben). A szülői konokságot elég gyorsan legyőzte egy még erősebb konokság, amely miatt végleg kimaradtam a gimnáziumból. Éppen akkor, amikor anyám már a negyedik arany stráfot varrta fel a sapkámra. Ogy jártam ki a negyedik osztályt, hogy egyszer sem léptem át az iskola küszöbét. Apám megvette egy saját kézjegyével ellátott nyilatkozatért, amely szerint Magyarországon folytatom tovább a tanulmányaimat. így lettem aztán négy gimnáziummal egylovas—szekeres gazda, s járatos olyan udvarokban, ahonnan az egyik lovat elvitték a háborúba. így barátkozott meg pónim a falubeli lovakkal, s ismerkedtem meg én a szántás, vetés, boronálás örömével.

Persze, csupán én láttam úgy, hogy lehet valaki falun lóval és szekérrel is paraszt. Apám, anyám másképp ítélték meg a helyzetet. Addig beszéltek a lelkemre, míg végül rászedtek, hogy a pónit cseréljük el fejőstehénért. Mert a lóból másoknak, a tehénből viszont nekünk lesz hasznunk. Megjelent aztán nálunk egy nemesradnóti ember, egészen biztosan Pósa nevezetű, mert ki nem ilyen nevű Pósa Lajos falujában, s a tehenét bekötötte az istállónkba, a pónit meg elvezette öt kilométerrel lejjebb, Rimaszécs irányába. Sírtam utána nagyon keservesen. Sajnáltam a kis lovat, ispánsá- gomat, egylovas-szekeres gazda mivoltomat. S jóformán még fel sem száradt a köny- nyem, amikor apám határozottan, ellenvetést nem tűrő hangon azzal állt elő:

— Nem nőhetsz úgy, mint erdőben a fa. Tanulnod kell. Mivel a magyar gimnáziumban is csak bukdácsoltál, a szlovák iskola szóba se jöhet. Sárospatakra viszlek tanítóképzőbe. Nincs jobb dolga senkinek a tanítónál!

S mire végiggondolhattam volna, mennyi további kínt, keservet jelent ez számomra, és főleg mennyi izgalmat, már ott is voltam az ősi diákvárosban, amelyben különösen délután orgona és harmónium búgása verte fel a csendet. Akkor még kántortanítókat képzett az intézet. Apám megnyugodva hagyott magamra szülőfalumtól nagyon távol egy olyan kisvárosban, ahol engem mindenki megismert, akivel az utcán vagy a papír- és írószerboltban néhány szót váltottam. Sehol másutt nem kérdezték tőlem annyiszor, mint Sárospatakon: ugye, gömöri vagy? Mi újság Falócországban? S végképp nem értettem, hogy magyar szakos tanárom miért írt Mócsot a noteszébe, mikor én egészen érthetően Mácsot mondtam. Megnyugodva hagyott ott azért is apám, mert hogy onnan már nem nyargalhatok minduntalan haza, mint Rimaszombatból. Ha más akadály nem is lenne Patak és a szülőfalum között, ott a határsorompó, amely úgy választja el egymástól a két szomszédos községet, Bánrévet és Lénártfalát, mint a szekérrúd az ökröket. Persze a szülőföld vonzásában éltem a prepában is. S néha annyira elfogott a vágy, hogy nem törődve a mindenünnen rám leselkedő száz veszéllyel, sokszor egy-egy izgalmasnak Ígérkező futballmérkőzésére is hazavergődtem, különösen ha írtak a cimborák, hogy nehéz meccs lesz, szükség lesz rám. Apám magát és a nyugalmát kímélve a végén már a fejcsóválgatásalt is abbahagyta. Belátta: erős vár a kálvinisták zsoltára szerinti isten, de még nála is sokkal erősebb a szülőföld, a szülőfalu vonzása.

Az az egy vigasztalta csupán, hogy jó helyre kerültem. Patakon, az ismert református fészekben embert nevelnek belőlem. Honnan tudhatta volna, hogy alig ébredező szülőfalumból forrongó diákvárosba vitt. Olyan helyre, ahol a gimnázium dísztermében Veres Péter hirdette az új idők új igéjét a diákoknak. Ma is úgy látom őt, ahogy akkor jelent meg előttem: fehér ingben, lajbiban, fekete kabátban, csizmában és csizmanadrágban, mint egy született paraszt Gömörország akármelyik falujából. Nem is hittem, amit mondott, amivel a nagy francia forradalomról szóló előadását megkezdte:

— Honvédelmi miniszter lennék, vagy mi a jófene ... S hogy a bodrog-parti városban valóban forradalmi volt a hangulat, bizonyította az is, hogy Makkai Sándor püspöknek gyakran kellett magyaráznia Sárospatakon isten létét és mindenütt jelenvalóságát. Az új diákmozgalomnak olyan kiváló vezetői voltak, mint Szuhay Miklós (jelenleg a Marx Károly Tudományegyetem dékánja), Sarafi János (ma az Országos Tervhivatal főelőadója) és Draskóczy László (most az egyik budapesti üzem gazdasági igazgatója). Ok alakították Sárospatakon a népi kollégiumot, s mintha ez már egyenesen II. Rákóczinak, a nagy fejedelemnek lett volna végakarata, elszállásolták magukat a várban,