Irodalmi Szemle, 1977
1977/4 - Veres János: Tetők, Holnapi fejfára (versek) 313 Két gömöri népballada (Közreadja: Baraczai Kovács István)
Kimorzsolódott rögbe, porba belőle minden kincses érték, bölcsességét a lemondások süket szelekbe széjjel-mérték. De mindig jószándék vezette, ne beszéljetek rosszat róla; Adyt kívánta, mikor rab volt, fájdalom-tornyok bús lakója. Tiszta sugarat űzött mindig, s utolérte a saját árnyát; de néha azért megidézik a városban az utcakövek, a mezőkön a poros nyárfák. KÉT GÖMÖRI NÉPBALLADA Halálratáncoltatott lány Jó estét, jó estét, Csáti bíróné asszony, Alszik-e, nyugszik-e a kedves galambom? Alszik már, nyugszik már gombos nyoszolyájába, Hát mit is csinálna egy leány magába? Költse fel, költse fel, küldje el a bálba, Tíz aranygyűrűjét húzza az ujjára. Tíz aranygyűrűjét húzza az ujjára, Gordován csizmáját húzza a lábára. Gordován csizmáját húzza a lábára, Lángszínselyem szoknyáját vegye fel magára. Lángszínselyem szoknyáját vegye fel magára, Zöldselyem kendőjét kösse a nyakába. Hadd el már, hadd el már, hagyjál engem pihenni, Gordován csizmámból a vért kiönteni! Nem szabad, nem szabad eztet má most elhagyni, Estétő reggelig mindég kell ezt húznyi. Húzzátok, cigányok, estétő reggelig, Míg a Csáti bíróné lánya el nem alszik! Nyisd ki, édesanyám, leveles kis kapudat, Hagy vigyék be rajta halva leányodat! Atkozott az apa, még hétszerte az anya, Ki egyetlen leányát a bálba bocsátja. Este elbocsátja, reggelig nem látja. Reggel nyóc órakor halva viszik haza. Harangoznak délre, de nem az ebédre, Csáti bíróné lányát most teszik a fődbe. Az anyja által megátkozott lány Ez a barna kislány Férjhez akar menni. De az édesanyja nem akarja adni. Mikor a hitre mégy, Fogjon ki a hideg! Mikor vacsoráztok, Add ki a lelkedet! Először felkiált A kisebbik vőfély, Édes nénémasszony, Sárgúl a menyasszony. Másodszor felkiált A nagyobbik vőfély, Édes nénémasszony, Sárgúl a menyasszony. Harmadszor felkiált Maga a vőlegény, Édes anyámasszony, Meghalt a menyasszony. Kocsisom, kocsisom, Hűséges kocsisom, Fogd be a hat lovat, Eridj az anyjáért! Édes jó Istenem, Meghallgattál engem. Még a fekete föld Se vegyen be engem! Közreadja: BARACZAI KOVÁCS ISTVÁN
