Irodalmi Szemle, 1977

1977/4 - Dénes György: Gyermekkori képek, Döcög a szekér, Döng a dob, Bolond Orfeusz (versek)

DÉNES GYÖRGY

Gyermekkori képek

i

Gyermek szívemben alaktalan isten pásztorolt s még nőneműnek hittem valamiképpen ott élt az anyámban s egybemosódtak haragos-szelíden.

A mennyek országa is furcsamód rejtette, mit olykor felcsillantott, s mert nem kérhettem számon a valót elém varázsolt egy-egy angyalarcot.

Elalvás előtt így tágult a jámbor gyermek-képzelet boldogságra vágyván, csillagképek táncoltak szalmaágyán, halvány mécsek egy rejtelmes világból.

2

Mit néztem én a lámpa üvegén s a falon, hol megbolydultak az árnyak? Hűvös est kanócán füstölgőit a fény, künn sóhajtoztak zúzos hársfa ágak.

Mit néztem én a konyha négy falán, hol furcsa ábrák rajzottak, lobogtak, mint beduinok kietlen Szaharán, tajtékjában a végtelen homoknak.

A mesét láttam, a képzelt világot, a megnyúlt árnyak, fények halmazában, való-magam lelkembe visszalábalt, manók, tündérek hemzsegtek sátorában.

3

Domboldalon állt a házunk, roskatag falán korcs szőlő, buja levelek, vad volt a szőlő, vad a szeretet, mely a szegény szívekből felfakadt.

Csak sejtettem a kínt; a nagyanyám csontos öklével égre hadonászott, visszeres lába rózsákat virágzott, mart a szava, mint parton a csalán.

Csak néha-néha ragyogott föl árván fanyar mosolya, s úgy kapott ölébe, mintha karmos héja csap csibére, falánk beteljesülésre várván.

Döcög a szekér

Döcög a szekér, a küllők árnyképei elfutosnak, felhők — csecses szőlőfürtök, tócsában mácsonya poshad,

döcög a szekér, a bakján néhai Galambos János, kátyú billenti kalapját, pisla fényben pille szálldos,

döcög a szekér, az ökrök bóbiskolnak, tomporuk sár, rossz jármaik nyöszörögnek, szemük ganéjtúró bogár,

döcög a szekér, a rég volt, sarjún billeg a vasvilla, a homorú, pöttyös égbolt sanyarúan pillog vissza.

Döng a dob

Kilenc ember útra kel, kilenc ember dobra lel, döng a dob, a dob: bo-bom, cseperedtél híg boron.