Irodalmi Szemle, 1977
1977/3 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Cselényi László: Legenda az ifjúság vizéről avagy A kutya ugat, a karaván halad
Am a nyárban ím valami reccsen eltörik egy épp bekezdett mondat S megvillan az ég a telt keresztek hegedülnek elbödül a zápor Nyár van nyár van zúgnak a keresztek s percek alatt semmi sincs a nyárból Csak ez a bősz rettenetes törvény dob pereg az ég recseg a csorda Rémülten fut átok a világra főn a híres rettenetes horda Víz a víz remegnek a keresztek gát szakad síkságok hegedülnek Malac visít patakok inainak ím a régvárt nevezetes ünnep Percek alatt oda a világnak évek óta dédelgetett éke Kéneső hullt nyári vihar tombolt üszkök zúgtak a tömött vetésre Régen vártunk duda volt a hátunk vasszegek közt didergett a testünk Síkos pengék ércmezein éltünk ám kétségbe lásd sohasem estünk Hittünk benned te voltál az eszme lángszakállú márvány-szikla voltál Erős vára egy maroknyi csapatnak rólad zengett valamennyi zsoltár Céda-télben zsenge füveg álma májusban a húsos-állú rétek Párnás alkony duda-zene mellett te voltál az őzbokájú ének Hittünk benned váltsd be hát az eszmét ne hitegess nem lakunk jól szóval Testet öltött hőse vágyainknak ne fürödne többé soha sóhaj Nyári alkony szarvas-tengerében futballozna már az öröm végre Nyár van nyár van nyári alkonyaiban híva-hívunk őzbokájú béke Lányaim. Segítenek éppen a versírásban.
