Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - FIGYELŐ - Horváth Rezső: Dávid Teréz: Lidércfény

Megtudjuk például, hogy Faragó Ödön honnan indult, kiktől tanult, hogyan harcolta ki magának kassai létére a pozsonyi koncessziót, milyen darabokat adatott elő színészeivel. De Faragóról — a művészről, előadásainak jellemző jegyeiről már szinte semmit sem mond a könyv. Fény derül a Polgár-Faragó párviadal apró részleteire is, de Polgár és Faragó művészi értékeit csak nagy vonalakban hasonlítja ösz- sze a szerző. Részletesen tájékoztat a színészek kétségbeejtő helyzetéről, mindennapos gondjairól, alkotó tevékenységükre, előadó-művészetükre viszont már nem tér ki.

A könyv második része az 1918—1938 közötti drámairodaimat tárgyalja. Ez a fejezet a könyv legszínvonalasabb része. A szerző itt nem az életrajzi adatokra, a lexikális fölsorolásra helyezi a fő hangsúlyt, hanem magukra a színművekre. Drámaelemzései pontosak, lényegbe vágóak. Elmélkedéseit jól egészítik ki a korabeli újságokból ollózott kritikák. Összehasonlít és vitatkozik, érveket hoz fel pro és contra — az olvasó szemeláttára alakul ki a jelentősebb szlovenszkói magyar drámaírók művészi profilja. A színikritikákról szóló rész megállapításai is pontosan fedik a valóságot.

Kétségkívül dicséretes, hogy az író figyelmet szentel művében „népeink kulturális közeledésének”. Véleményt mond a cseh és szlovák drámák magyar fordításairól, ismerteti a magyar nyelven előadott cseh és szlovák művek pontos jegyzékét is. Ahelyett azonban, hogy e drámák színpadra állításának részleteivel a magyar nyelvű előadások fő jellemzőivel foglalkozna, inkább magukat a drámákat elemzi. Nem hiszem, hogy ennek a könyvnek lenne a feladata Čapek drámaírói tevékenységének boncolása, a Langer-szín- művek tartalmának ismertetése, Srámek alkotásainak kritikája.

Végezetül csak ennyit: Kováts Miklós könyve jó kiindulópont lehet mindenki számára, aki részletesebben akarja tanulmányozni a kor színházi életét. Adatai pontosak, valóban „kellő felkészültséggel” vágott neki a terra incognita föltérképezésének. Helyenként precízen rajzolta be térképébe az észlelt jelenségeket, másutt viszont csak nagy vonalakban jelezte az útirányt. Egyszer talán ezen a nyomon indulva, részletesebben informálja olvasóit újabb fölfedezéseiről, esetleg további kutatóknak ad alkalmat a könyv a még fehéren maradt foltok becserkészéséhez. (Madách, 1974).

Dávid Teréz: Lidércfény

Adósságot törlesztett a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat, amikor Lidércfény címmel az olvasóközönség kezébe adta Dávid Teréz válogatott színműveit. Az ismert hazai írónő hetvenedik születésnapja tiszteletére megjelentetett kötet Dávid Teréz négy legsikeresebb színpadi művét tartalmazza. A címadó dráma mellett megtaláljuk a MATESZ színpadán nemrég felújított D6d.it, aztán a Vidor család és Az asszony és a halál című színműveket.

Bár a válogatás időben csak egy viszonylag rövid szakaszt ölel fel, az 1957- től 1963-ig terjedő éveket, mégis zárt egységet képvisel az írónő munkásságában. 1957-ben jelentkezik a Lidércfénnyel és díjat nyer vele a Szlovák Irodalmi Alap

pályázatán, majd a darabot egy évvel később bemutatják a bratislavai Nemzeti Színházban. Ugyanebben az évben viszik színre a MATESZ-ben a Dódit is. 1961-ben a Televízió, majd a MATESZ mutatja be a Vidor családot és 1963-ban a MATESZ tolmácsolásában ismeri meg a közönség Dávid Teréznek Az asszony és a halál című művét. Ebben az alkotói szakaszban írja a Doktor Szvoboda és az 1960-ban díjat nyert Fekete bárány című színműveit is, de ezeket nem tartalmazza a kötet.

A könyvben megjelent négy dráma tematikája különbözik egymástól. A Lidércfény az ötvenes évek sarkalatos társadalmi problémáját boncolgatja, a forradalmi változásokon átment társadalomban ittraHORVÄTH REZSŐ