Irodalmi Szemle, 1977

1977/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Borsai M. Péter: Beszélgetés dr. Krivosík Istvánnal, a Magyar Területi Színház igazgatójával

ink, díszlettervezőink és színészeink fontos feladata lösz a Jövőben egy olyan színpadi játékstílus kikísérletezése és kiérlelése, amely már a próbák során számításba veszi az imént fölsorolt heterogén körülményeket. Sőt! Erényt kSpes kovácsolni a hiányos­ságokból! © Nem titok, hogy az elmúlt két-három évadban bizonyos ingerlékenység volt ta­pasztalható a színház művészi vezetősége és a kritika között. Miben látja Ön ennek okát és mi a véleménye a kritikáról általában? — Az utóbbi években társadalmi és politikai életünk minden szakaszán, így a mű­vészetben is, a minőség kérdése központi fontosságú lett. A MATESZ komáromi együttesében és kassai Thália Színpadán is szakképzett, tapasztalt, tudásuk, igyekeze­tük s művészi rátermettségük legjavát nyújtó rendezők, tervezőművészek, színészek dolgoznak. Arra törekszünk, hogy állandóan új ismereteket gyűjtsünk, hogy folya­matosan továbbképezzük magunkat, hogy egyre értékesebb munkát végezzünk. Ezért nem közömbös számunkra, hogy ki, mit és hogyan ír tevékenységünkről. A minőségi mérce emelésének igényét kötelességünknek tartjuk. Ennek tudatában, szerintem „hal­kan” és korrektül, hangot adtunk azon nézetünknek, hogy a kritika tárgya sem jelent kivételt a minőség és megalapozottság objektív követelménye alól. Talán ebből adó­dott, vagy ebből adódik egy bizonyos fokú feszültség. Színházunk álláspontját ezekről a kérdésekről egyébként dramaturgunk, Kmeczkó Mihály tolmácsolja az Irodalmi Szem­lének ebben a számában. Lezárva e problémakört, azonosítom magam azzal a nézet­tel, amelyet a CSKP XV. kongresszusának dokumentumai a következőképpen fogal­maznak meg: „Nem igaz az, hogy a kultúrához mindenki ért és kvalifikált véleményt mondhat róla. A kultúra ugyan mindenkit érint, de egyúttal s állandóan összetettebbé válik, egyes szakaszai ezért igénylik a kvalifikált és specializált szakembereket.” ® Befejezésül engedjen meg egy személyes kérdését: mire ezek a sorok nyomda- festéket látnak, már nem Ön lesz a MATESZ igazgatója. Miként értékeli munkássá­gának — rövidebb megszakítással — kereken másfél évtizedét? — Válaszaim eddig meglehetősen bővek voltak, ebben a kérdésben azonban hadd legyek szűkszavú ... Őszintén szólva nehéz szívvel válók meg a Magyar Területi Szín­háztól. Színházunk megalakulásának, indulásának idején főiskolai hallgató, majd tanársegéd, aztán pedig a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának munkatársa voltam. Örömmel újságolhatom, hogy a MATESZ csaknem valamennyi bemutatóját láttam, szerettem és féltettem ezt a nem könnyű körülmények között dolgozó szín­házat ... 1963-ban lettem a Magyar Területi Színház igazgatója és visszapillantva az itt töltött esztendőkre, ezt az időszakot életem legszebb éveinek tartom. BORSAI M. PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents