Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Borsai M. Péter: Beszélgetés dr. Krivosík Istvánnal, a Magyar Területi Színház igazgatójával
ink, díszlettervezőink és színészeink fontos feladata lösz a Jövőben egy olyan színpadi játékstílus kikísérletezése és kiérlelése, amely már a próbák során számításba veszi az imént fölsorolt heterogén körülményeket. Sőt! Erényt kSpes kovácsolni a hiányosságokból! © Nem titok, hogy az elmúlt két-három évadban bizonyos ingerlékenység volt tapasztalható a színház művészi vezetősége és a kritika között. Miben látja Ön ennek okát és mi a véleménye a kritikáról általában? — Az utóbbi években társadalmi és politikai életünk minden szakaszán, így a művészetben is, a minőség kérdése központi fontosságú lett. A MATESZ komáromi együttesében és kassai Thália Színpadán is szakképzett, tapasztalt, tudásuk, igyekezetük s művészi rátermettségük legjavát nyújtó rendezők, tervezőművészek, színészek dolgoznak. Arra törekszünk, hogy állandóan új ismereteket gyűjtsünk, hogy folyamatosan továbbképezzük magunkat, hogy egyre értékesebb munkát végezzünk. Ezért nem közömbös számunkra, hogy ki, mit és hogyan ír tevékenységünkről. A minőségi mérce emelésének igényét kötelességünknek tartjuk. Ennek tudatában, szerintem „halkan” és korrektül, hangot adtunk azon nézetünknek, hogy a kritika tárgya sem jelent kivételt a minőség és megalapozottság objektív követelménye alól. Talán ebből adódott, vagy ebből adódik egy bizonyos fokú feszültség. Színházunk álláspontját ezekről a kérdésekről egyébként dramaturgunk, Kmeczkó Mihály tolmácsolja az Irodalmi Szemlének ebben a számában. Lezárva e problémakört, azonosítom magam azzal a nézettel, amelyet a CSKP XV. kongresszusának dokumentumai a következőképpen fogalmaznak meg: „Nem igaz az, hogy a kultúrához mindenki ért és kvalifikált véleményt mondhat róla. A kultúra ugyan mindenkit érint, de egyúttal s állandóan összetettebbé válik, egyes szakaszai ezért igénylik a kvalifikált és specializált szakembereket.” ® Befejezésül engedjen meg egy személyes kérdését: mire ezek a sorok nyomda- festéket látnak, már nem Ön lesz a MATESZ igazgatója. Miként értékeli munkásságának — rövidebb megszakítással — kereken másfél évtizedét? — Válaszaim eddig meglehetősen bővek voltak, ebben a kérdésben azonban hadd legyek szűkszavú ... Őszintén szólva nehéz szívvel válók meg a Magyar Területi Színháztól. Színházunk megalakulásának, indulásának idején főiskolai hallgató, majd tanársegéd, aztán pedig a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának munkatársa voltam. Örömmel újságolhatom, hogy a MATESZ csaknem valamennyi bemutatóját láttam, szerettem és féltettem ezt a nem könnyű körülmények között dolgozó színházat ... 1963-ban lettem a Magyar Területi Színház igazgatója és visszapillantva az itt töltött esztendőkre, ezt az időszakot életem legszebb éveinek tartom. BORSAI M. PÉTER
