Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Dávid Teréz: Egy lány rossz útra tér
M, WJ^IL Lapunk mostani számának rendezőelve a csehszlovákiai magyarság színháztudatának, játékszíni érdeklődésének és kultúrájának a vizsgálata volt. Természetesen a szervezésnél és a szerkesztésnél nem törekedhettünk a teljességre. Természetes továbbá az is, hogy e számunk súlypontjában a csehszlovákiai magyar drámaírás és a Magyar Területi Színház áll. Ez alkalommal néhány támpontot, szeretnénk adni ahhoz a problémafelvetéshez, ahhoz a remélhetőleg egészséges és termékeny eszmecseréhez, ami a Magyar Területi Színház negyedszázados jubileuma kapcsán időszerűnek látszik színházi kultúránk és színháztudatunk körül. Kulturális és szellemi életünk tagadhatatlanul irodalomközpontú. Valljuk be most őszintén, hogy a múltban színházi kultúránk és drámairodalmunk egységes elbírálásának és építésének néhány egészségtelen kísérőjelensége is volt. Mindkét részről, természetesen. És számos mulasztást kell a jövőben pótolnunk — ugyancsak mindkét részről. A közös gondolkodás, az alkotó együttműködés — ez megintcsak a jövő feladata lesz. Tallózva a Magyar Területi Színház huszonöt évedának sajtóvisszhangjában, föllapozva az évadnaplót, vizsgálgatva a statisztikai kimutatásokat — vegyes érzelmek töltenek el bennünket. Örülnünk kell, ha visszafelé nézünk — elégedetleneknek kell lennünk, ha a jövőbe tekintünk. Örülnünk kell területi színházunk kétmillió nézőjének — elégedetleneknek kell lennünk azok miatt a fehér foltok miatt, amelyek színháztudatunkban és játékszíni kultúránkban, a csehszlovákiai magyar drámaírás eddigi eredményeiben, műkedvelő színjátszásunk minőségében, a Magyar Területi Színház időszakos elbizonytalanodásaiban és a korszerű világszínjátszás áramlataira való rákapcsolódásában, színházi nézőink igényességében, drámairodalmi és játékszíni hagyományaink fölkutatásában és újjáélesztésében mutatkoznak. Áprilisban üléseznek hazánkban a művészeti szövetségek kongresszusai. Minden bizonnyal konkrét javaslatok történnek és konkrét határozatok születnek a csehszlovákiai színjátszás további fejlődésének érdekében, amelyek a Magyar Területi Színházra nézve is célszerűek és kötelező érvényűek lesznek. Egyet azonban magunknak kell megtennünk, saját érdekünkben. Azt, hogy a korszerű és minőségi színjátszás útját járó Magyar Területi Színház és játékszíni kultúránk elfoglalja végre az őt megillető helyét a csehszlovákiai magyar szellemi és kulturális élet egészében. A szerkesztőség
