Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Dávid Teréz: Az első közléseim
közlés, tizenhét évig várt, amíg színpadra, hangszalagra került. Időközben többször átalakult. Most megjelent könyvalakban is, de az az érzésem, hogy még mindig nem nyerte el végső formáját. Most már nem tudom meghatározni, hogy háború utáni indulásom újrakezdés volt-e, avagy a kezdet folytatása? A Tisztességes lány címe módosult, Doktor Szvobodává. Űj problémákat vetett fel és teleszívta magát az idők szellemével. Színpadot máig sem kapott, bár a Szlovák Irodalmi Alap pályázatán 1958-ban jutalomban részesült. Most már innen számítom indulásom kezdetét. Vitathatatlanul indulásnak számítódik a Dr. Svobodával egyidejűleg kitüntetett darabom, a Lidércfény. De még milyen viharos indulásnak! A vélemények megoszlottak. Újságírók jöttek, kérdezgettek... én addig azt hittem, hogy egy írónak csak írni kell tudnia, nem sejtettem, hogy válaszolnia is kell. Érkeztek rendre a közönségemtől a levelek... Mindkét darabomat, a Lidércfényt és a Dr. Szvobodát először Fábry olvasta, még kéziratban. — Szeretném megölelni — írta nekem Fábry — oly szépet, nagyot, igazat alkotott... Aztán is minden darabomat legelőször neki küdtem el. Ö a távolból fogta a kezem és vezetett, kritizált, de nem fukarkodott biztatással, elismeréssel sem. Van a fiókomban egy darab — már vagy tizenöt éve fekszik ott — a címe Zsákutca. Erre vonatkozó véleményezését Fábry így kezdte: — Köszönöm magának, hogy megírta ezt a darabot. Első kezdésem (a műfajon belül) a Ruzsicska című novellám is, az 1958-ban induló Irodalmi Szemle első számában. Sok írás lapult már akkor az asztalfiókomban, a háború megtöltött élményanyaggal. Másik mentorom, Tóth Tibor, a Szemle akkori szerkesztője, ismerte már színpadi munkáimat is, feljött hozzám és előkotortatta velem a fiókból többi elfekvő írásomat is. Tóth kedveltette meg velem a prózaírást, ő csinált belőlem prózaírót. Egyébként Tóth így ír indulásomról a kolozsvári KORUNK- ban. (1958/59 Magyar drámaírás Csehszlovákiában.) „Dávid Teréz színdarabja, a Lidércfény — nemcsak azért keltett oly nagy feltűnést, mert a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház drámai színpada, a Hviezdoslav Színház vitte közönség elé, hanem azért is, mert az író hirtelen lépett ki az ismeretlenségből. Hiába lapozzuk végig folyóirataink évfolyamait, Dávid Teréz nevével sehol sem találkozunk. Színdarabjai annak ellenére érettséget mutatnak. Ez a hirtelen feltűnés és az előző hallgatás azonban még valamire utal: valódi drámaíró jelentkezett, aki tudatosan összpontosította minden erejét, tehetségét a maga választotta műfajra és jelentősége csak nő, ha arra gondolunk, hogy csehszlovákiai magyar íróról van szó, és művét — a Lidércfényt — szlovákul az ország első színpadán szlovák közönség előtt vitték először színre.” A szlovák nyelvű folyóirat, a Tvorba munkatársa így szól hozzá a tárgyhoz: „Az előadás korántsem váltott volna ki olyan heves vitát, ha az ország bármelyik más színpadán mutatták volna be." Fábrytól biztatás jött. — „A viharos indulás jó jel.” Kezdés volt még ugyanabban az évben a komáromi Magyar Területi Színházban nagy sajtó- és közönségsikerrel bemutatott Dódi is. Kezdéseim közé tartozik a Vidor család országos bemutatója a bratislavai televízióban. Ennél a darabnál alkalmaztak a szlovák tévében először telerekordingot. Addig élesre mentek az adások, de ezzel a módszerrel érdekesebb hatást értek el. A szereplők feje egyszer hosszúkásra nyúlt, máskor dinnyeformára gömbölyödött, a hang hol elúszott, hol meg fülsértőén mennydörgött. Nagyon- nagyon izgalmas volt. Kezdéseim közé tartozik áttérésem a vígjátékra. Soha annyit nem dühöngtem mint ebben az időben. Igaz, soha annyian nem voltak ellenem ekkor, s ha igaz, amit Fábry mondott, hogy a viharos indulás jó jel... nos, akkor színdarabíró pályám folytatása is elég izgalmat okozott ___Nekem és a kritikusoknak is ... V égül mégis ezzel — Időzített boldogság — sikerült betörnöm a cseh színpadra, elsősorban a brünni szatirikus színházba. Ez az előadás azért is kezdéseim közé tartozik, mert ez volt az első eset és egyedüli, amikor a rendező akceptálta észrevételeimet és a bemutató előtt egy héttel kedvemre átrendezte a darabot. A vígjáték 80 bemutatót ért el és innen jutott további cseh színpadokra. Most a prágai Realista Színház kamaraegyüttese tartja műsorán. Ez is kezdéseim közé tartozik ..., illetve ez már megérkezés. Visszatértem újra Prágába, ahol Az Asszony és a Halált megálmodtam.
