Irodalmi Szemle, 1977
1977/2 - Gál Sándor: Korommal írt idő, Rigóárny (versek)
GÁL SÁNDOR korommal írt idő (pincesori emlék 1946-ból) vak lovak a sárban homlokuk a hold kettétört az útjuk tegnap valahol kanász‘jár az égen kondája röfög lépdel jégcsizmában csillagok között a kócos nádtető hideg lánggal ég perzselődik benne alvó kanveréb huhog a félelem kínra kín a bor hangtalan kél a dal száll a föld alól pincénk agyagfalán gyertyacsonk a nap agyagra írt idő korommal írtalak rigóárny rigóárny hajnala dióbélízű virrasztlak csonthéjú otthontalanságban fedetlen fővel ünnepnapjaimon s az ünnepek utáni szürkeségben törtek volna tükörként darabokra százszor s dobtak volna folyóba időbe elsüllyedni százezer szempár százezer munkáskéz százezer száj rejtőzött beléd dióbélízű rigóárny hajnala virrasztlak hogy feltámadj bennem harmad- vagy akárhányadik napon nézz láss cselekedj újra és szólj a némaság törvényesített állj az égtájak elé a szél és a nap elé a hegyek és a kaszálók elé bennem csonthéjú otthontalanságomban harmad- vagy akárhányadik napon ahogy elérkezik az idő
