Irodalmi Szemle, 1977

1977/10 - KRITIKA - Duba Gyula : Tisztán látni a célt (Gáli Ernő: Tegnapi és mai önismeret című könyvéről)

sonlóan alakult. Az Erdélyi Fiatalok Makkal Sándor „magunk revízióját" tűzik zászla^ jukra, a Sarló programja Győry Dezső eszménye, az „újarcú magyarok” fogalma lesz.. A későbbi évek során, a nagy gazdasági világválság és a társadalmi radikalizálódás. nyomására mindkét mozgalom differenciálódik, Erdélyben a marxizmus felé tájékozódó ága kiválik és megalapítja a Falvak Népét, majd a Magyar Dolgozók Szövetségét,, egy másik csoport jobbra orientálódik, míg a központi mag továbbra is — bár fejlődés- képtelenül — a maga útját járja és immár meghaladottá vált, mert nem forradalmi —- kultúreszményeket követ. Velük párhuzamosan Fábry Zoltán Etnográfiai szocializmus (1929) című, bíráló írására a Sarló is válságba jut, progresszív fiatal szárnya balra igazodik, a kommunista párt vonzáskörébe jut, és részt vesz munkájában, a központi — alapító — magja hagyományos, polgári útját járja tovább a látszat-demokrácia je^ gyében, néhányan pedig nacionalista irányba, jobbra térnek. A felbomlott és dezinteg~ rálódott nemzeti valóságban egyetemes értelmű történelmi erők hatnak ugyan, de a kisebbségi kultúrák már leváltak a nemzettestről és járják a maguk útjait, hogy az azóta eltelt, immár több, mint félévszázad során megéljék és megtapasztalják a huszadik századi magyar érzelmi és értelmi kultúra létének és nyelvi tudatának új lehetőségeit. S így fennmaradásukkal egyben gazdagítsák az egyetemes nemzett tudat tartalmát.

A nemzetiségi önvizsgálat módszerével a történelem tükrébe néz, de kutató figyelmét értékkereső célirányosság edzi, nem öncélú kíváncsiság: a nemzetiség létérdekei munkálnak benne jövőjét kutatva. S a jelen biztonságát is keresi általa. A felelős és tiszta erkölcsű elődök munkájának eredményei, értékei sokat mondanak a számára, de a mai „önismeret” öröküket nem pusztán átvenni akarja, hanem magasabb szintre fejleszteni, tovább éltetni. Ezért — mondja ki a szerző — „a mai romániai magyarságnak minőségileg másfajta, új önismeretre van szüksége.” Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a szocialista nemzetiség tudatának a kialakításáról és fejlesztéséről van szó. Mert:„új társadalmat építő, a román néppel vállvetve dolgozó népcsoportnak kell helyzetét, adottságait és perspektíváit felmérni.” Ez pedig nemcsak a vizsgálódás szempontjainak a tisztázását követeli meg, hanem az eredményekkel szemben támasztott igényesség ismérvét is megszabja. A korszellemnek megfelelően a vizsgálódás és meditáció kutatássá válik és az elemző munkában tudományos szempontok érvényesülnek. A fejlődés előző szakaszainak megfelelően az eddigi nemzetiségkutatást többé kevésbé az irodalomközpontúságra alapozott, kultúracentrikus valóságszemlélet jelle-, mezte, a végső tanulságok romantikus pátosza is ebből következett. A korszerű önvizsgálat objektív értékalkotást és tudományos — szociológiai — módszereket követel. Gáli Ernő számos tanulmányában körvonalazza a tudományos igényű vizsgálódás — nemzetiségkutatás — területeit, koordinátáit és szempontjait, másrészt gyakorlatilag is illusztrálja ezeknek a szempontoknak az alkalmazását. Megállapítja, hogy a kérdés kutatásának múltbeli előzményei, a szociografikus igényű elődök munkája ösztönösen komparativisztikus, de egyben tovább is gondolja ezt a tényezőt, amikor az etnocentrikus beszűkülés és „vidékies folklorizmus” veszélyére hivatkozva a kérdés viszgálatának „kötelező világszínvonalára” serkent. Módszertanában a szellemi nyitottságnak a vi lágméretnek és az összemberi koncepciónak a híve, mert felismerte — és elfogadta —, hogy korunkban a kisebb-nagyobb népközösségek — és az egyén — gyakorlati élet- problémái nemzetközi vagy akár világméretű összefüggésekben mutatkoznak. Ezért a nemzetiségi lét kutatásának a kérdései többé nem helyi, etnikai és zárt jelenségek, hanem szerves részei az emberiség újrahumanizálódását célzó, szocialista törekvéseknek. S már egyetlen kutató tudatának a méretein belül is feltételezi a világszintű tájékozottságot, a sokoldalú felismerésekhez és megbízható eredményekhez pedig kollektív együttműködés szükséges. Alkotó dialógusok, termő viták, nemzetközi párbeszédek. A szerző másik megállapítása, hogy a nemzetiségkutatás jelene és munkája valójában jövőigényes törekvést jelent, mert a kérdéses népcsoportok megmaradását szolgálja. Ezért módszereiben a jövőkutatás (futurológia) is helyet kap. Az ember egyebeken kívül abban is különbözik az állattól, hogy míg az a jelenben él, az ember a jövőre függeszti — sokszor aggódó — tekintetét; „a jövő az emberi lét sajátos dimenziójaként jelenik meg” — idézi szerzőnk. E. Blochot. S önmagához következetesen még egyszer hangsúlyozza: „Jövőszemléletünk planetáris, összemberi víziót igényel...”