Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Farkas István
^arka^stvá^j (1900—1975) Az Irodalmi Szemle 1975/6. számában köszöntöttük munkatársunkat, Farkas Istvánt hetvenötödik születésnapja alkalmából; ekkor a fényképét és Találkozásaim, az irodalommal című emlékezését is közöltük. Szomorú szívvel értesültünk, hogy 1975. december 23-án, tehát közvetlenül karácsony vigíliája előtt szívszélhűdésben meghalt Szentgyörgyön. Búcsúztatása december 29-én volt a pozsonyi krematóriumban, hamvait utolsó kívánsága szerint Léván, édesanyja sírjában helyezték el. Élete utolsó éveiben oda vágyott vissza, sokat emlegetve a Pálmay-csoportot, amelynek Garam menti harcaiban aktívan részt vett. Ezek voltak nyilvánvalóan életének legszebb napjai. Mindvégig megvetette azokat a toliforgatókat, akik kiíratták a Népszavába és a Vörös Újságba, hogy elmentek a frontra, megvetette a Pesten visszamaradt „aszfaltos járdákon szab- lyacsörtetőket”, akik a forradalomból éltek, de saját életüket nem kockáztatták érte. Túrőcszentmártonban született, Irodalmi ambícióit édesanyjától örökölte. A család rövidesen Csornára költözött, megjárva Sopront, Felsőpulyát (ma Burgenlandban), Pécset, majd az apa korai halála után költözött Lévára. Már az első világháborúban .kikerült a román frontra. A nagy világégést követő forradalmak után hazatér pátriájába, tanít, családot alapít. V Farkas István az 1920-as évek elején kezdett írni különféle folyóiratokba. Könyvalakban megjelent írásai Tizenhétben (Kassa 1925, elbeszélések), Lelkek jeltámadása ,(Kassa 1926, regény), Egyszerű történetek (Kassa 1927), Csodálatos vakáció (Pozsony 1932, ifjúsági regény). Még jelentősebb volt irodalomtudományi és fordítói munkássága. A Szlovák prózai Antológia (Ipolyság 1927) volt 1918 óta az első olyan kiadvány, ami a szlovák prózát magyar fordításban bemutatta. Martin Kukučintól magyarra fordította a Dom v stráni című regényét a Pretur ház címmel. A Slovenské smery, Slovenské pohľady és Elán lapokban folyamatosan ismertette a magyar irodalmat, egyúttal pedig a Magyar Minerva, Magyar Írás, Magyarországon pedig a Válasz és a Láthatár című folyóiratokban rendszeresen foglalkozott a szlovák irodalommal. Egyszóval, a szlovák—magyar kapcsolatok terén híd-szerepe volt. Amikor Simándy Pál Losoncon Darkó Istvánnal és Győry Dezsővel megalakította a Madách Kört, ennek Farkas István is tagja lett. 1938 után Ipolyságról Nagykanizsára került és ott tanított, amíg újra frontra nem küldték. Hazatérésének viszontagságos emlékeit az Irodalmi Szemlében tette közzé, ahol több írása is megjelent. Munkatársa volt a Hétnek is. Tanulmányait az egyetemen kiegészítve gimnáziumi tanári képesítést és doktori diplomát szerzett. Mint tankönyv- író is a kiválóak közé tartozott. Mindmáig kéziratban levő életrajza 1948-cal zárul, azok, akik olvasták, egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy minél előbb meg kellene jelennie. Habár befejezetlen maradt, éppen olyan művészi alkotás, mint Michelangelo félbemaradt szobrai. Szertelen, de megértő és jószívű ember volt Pista bácsi. Attól, amitől tartott, hogy kórházban, hosszas szenvedés után fog meghalni, sorsa megkímélte. Szeretettel emlékeznek reá barátai és tanítványai. Fogarassy László Figyelő
