Irodalmi Szemle, 1976
1976/10 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Tőzsér Árpád: Első közlésem
log Péterfala határában című versem igen tetszik neki, s a lap valamelyik közeli számában közli. A „közeli szám” 1956. október 1-én jelent meg. S benne a következő Vers: Gyalog Páterfala határában Reggel Tárt ablakomon bejön a világ s mint anya gyermekét, kiránt az ágyból. Kicsit pofon is legyint, hogy ébredjek: itt egy új nap megint. Otközben Mint egy keresztrejtvény, olyan a táj. Megfejtésként versem írom bele. Vagy csak írnám? — Olyan sok a szabály, hogy nem tudom, megbirok-e vele. Patakparton A víz fölött hosszúszárú virág ing két szitakötő súlya alatt. Csókolóznak. Egy édes pillanat, s egyik erre, másik amarra száll. Dombon ülve Siroksáros?! — Vajon mi lehet e pogányhangzású név eredete? Sáros sírok? — Szinte megkövülök: hátha ez is sírdomb, amin ülök?! Vadalmafa Felettem egy vadalmafa borong, ha almát hullajt utána tekint, kicsit vár, aztán ejt egyet megint. Így hullatja meszi gyermekkorom mellém almaízű emlékeit. 1. emlék Akkor még a nővérem is itthon volt s az idősebbik bátyám is élt — ne tudják, hogy almát hozunk — titkon jöttünk ide. Csak árnyékunk kisért. 2. emlék Én is megraktam zsákom, de nagyon — ha rajtam áll, a fát is berakom — nem gondolva rá, hogy vinni is kell. Mondtam is aztán a földhíd felett: — Gyerekek, én a felét itt hagyom — — Ha felszedted, hozzad is, az isten... — volt rá a könyörtelen felelet.
