Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Utak, irányok (Beszélgetés Nagy Jánossal)

@ Gondolom, itt a magyar tárgyi népművészeiről is ejthetünk ilyen értelemben szót.

— Ha ezekről a tárgyakról lehántjuk a sallangot, a cirádákat (sok esetben nem is kell, a kortól függ, amely az illető tárgyat létrehozta), akkor sok esetben ugyancsak megkapjuk az említett alapérzést. Érdekes élményem volt nemrégen. Kallós Zoltánnál nagyon szép szuszékokat láttam, jól megnéztem őket, s pár nappal később ugyanezeket találtuk meg Bulgáriában egy török népművészetet bemutató kiállításon. Annyira egyformák voltak, hogy talán a mester, aki készítette őket, maga sem tudta volna, melyiket faragta ő. Ez az az íz, amitől egy szkíta szarvas, tolték oszlopszobor, sztyeppei kőbaba, altáji szőnyeg, kaukázusi domborítás, a nagyszentmiklósi kincs, egy sumér álló figura vagy Istár-ábrázolás rokona egymásnak. Az például, ahogyan egy múlt századi nógrádi kanászbaltán megjelenik egy mezopotámiai lstár-ábrázols. Szóval térben és időben van egy hatalmas átfogó ív, és ezt én lényegesebbnek tudom, mint a mai földrajzi vagy nemzetiségi hovatartozás kérdését. Az említett művek alkotóiról nem tudjuk, kik voltak, vagy csak ritkán ismerjük őket név szerint, viszont biztosan tudjuk, hova tartoztak. Ez itt a lényeg. Van az esztergomi királyi kápolnában egy oszlopfő, emberi fejet ábrázol, a magyar kereszténység második századából, és van Mongóliában egy ótörök emlékműrészlet, fejjel. Térben és időben ezek a fejek nagyon távol állnak egymástól, mégis, egymás mellé téve egy mester munkájának hat a kettő. Ezért talált magára a magyarság a román kori művészetben, mert szemléletmódjának ez az adekvát megfelelője.

® Hogyan lehetséges ez?

— Egy speciális dolog, jellemző a román korra és az úgynevezett primitív művészetre, a népművészetre, hogy a fejet nagyon nagyra mintázzák. A közeli bényi templom oszlopfőjén a fej egyharmada, egynegyede a figurának, amikor a valóságban csak egynyolcada, maximum egyhatoda. A gótikában is egynyolcada volt. Aztán a belső lelkiállapot kifejezésére való törekvés az ábrázolásmódban. A mély hitre való törekvés. A fölösleges elemek elhagyása. A test és drapéria ábrázolásának sémaszerűsége. Ami nagyon érdekes: nagyon sok utalás található a templomokban a pogány korra. Például a Szent Lászlóról szóló legendák. Ezek ábrázolása kimutathatóan pogánykori élmény: a jó és a rossz, a fekete és a fehér küzdelme. Ez megvan az összes rokon népeknél, de a perzsáknál, sőt egész Ázsiában ismert motívum, Diószegi mutatta ezt ki. Ez volt hát a szobrászatban. Lássuk az építészetet. Szemben azzal az állítással, hogy a magyarság sátorlakó nomádi nép, a román architektúrában viszontlátta azt a szkíta vagy kazár földön honos stílust, amelyet elhagyott. A román stílusban egy keletről jött nép találkozott egy keletről jött kultúrával, amely nem volt számára idegen, sőt, nagyon otthonosan mozgott benne. Csak így jöhettek létre a Kolozsvári testvérek szobrai, ilyen előzmények után, s csak így érthetők a budai szobrászisko'a frissen fölfedezett műveivel együtt. Ha pedig megnézzük a gótikus ablakformákat, fölfedezzük a mecsetépítést.

# Ebbe a hatalmas ívbe ágyazva nézzük talán meg a görög művészetet mint keletit, ugyanakkor mint európait, tehát nyugatit is. Az európai művészetben először a görög irodalom mutatott példát arra, hogyan nézzen szembe az ember önmagával, a sorssal, sallangtalanul, cicomák nélkül. Te a román művészettel kapcsolatban használtad ezeket a jelzőket. Igen, de a román művészet, mint magad is utaltál rá, keleti művészet, amelyre a klasszikus görögség épült, szintén keleti. A kör tehát bezárult.

— De éppen a görögök alapozzák meg a nyugat-európai tudatot. Érdekes az, hogy abszolút keleti gyökerekből egy egész új szemlélet alakul ki. A görögség rátelepül egy nagy, ősi és kifinomult kultúrájú prehellén népre, ezt megtermékenyíti, és kialakul egy merőben új felfogás, ez pedig alapját képezi egy merőben új típusú civilizációnak.

0 Ennek alapja a patriarchátus, az egyén fokozódó kultusza és a dinamika.

— Ebben a korban a matriarchátus már az egész akkor Ismert világon válságban volt. A szkíta ábrázolásokon ismerjük a párzó, majd harcoló állatokat: ezek a patriarchátus győzelmére utalnak. Ekkor következik be a görög csoda. Ekkor jön létre Ggy új, eddig soha nem látott világkép, amit azóta többször is utánoztunk, és mindig élőiről kezdünk utánozni. Ez az állandóan visszatérő klasszicizmusok problémája. Minden kor a görögökkel kezdi a maga kultúráját megalapozni: a rómaiak, a reneszánsz, a klasszicizmus, a neoklasszicizmus és formalitásában a szocialista realizmus is.