Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - Zalabai Zsigmond: Mérlegpróba (A „Négyek” költészete)

törvény az, / egyszer Igazán helyükre / kerülnek a dolgok...” Mi — és a marxista dialektika is — úgy tudjuk, nem kerülnek helyükre a dolgok: ideális rend, abszolút tökély nincs, nem is lesz. Batta versei a gondolati bukfencek, a logikai ellentmondások, a dialektikátlan világszemlélet s az ezt kompenzálni igyekvő pátosz és frázisok miatt nem töltődnek föl a rend, a humánum, a harmónia életszerű tartalmával. „Az egész világot átölelő optimizmusa játszva dobálja és ugrálja át a problémákat” — Irta ezzel kapcsolatban Mészáros László.

Világlátása bizonytalanságának egy másik tünete vitalizmusának-panteizmusának és „halál-költészetének” ellentmondása. Mivel költőnk a harmóniát — mint láttuk — a történelemben és társadalomban nem leli („Az emoeriség ) pocsék társaság / urán- tüdejü századunkban (?!) is” — írja a Kerékpározó nőben], hát másutt keresi. Mindenekelőtt a természetben. Örül a szép apró látványainak fBirsalma, Kardvirág/ vagy fordítva: fáj szívének, ha meghal a réten egy margaréta (Utószó egy sírfelirathoz/, ha derékba törik egy kicsi fácska (Egy kis fa haláláraj, ha elpusztul egy bogárka (Vers egy fekete bogárkáról). Ilyen típusú versei zavartalan élményt nyújtanak, mindaddig, amíg a költemény nem lép túl a leírás szintjén. Hamisan csengenek viszont, mihelyt explicit magyarázkodásba, moralizálásba hajlanak át; illetőleg ha abszolutizálják a vitaiizmus és panteizmus „világértelmező” szerepét. Az Ének három cigarettáról például ekképpen értelmezi a halált: „Most értem csak: dobozbörtönük világa I elől menekülnek ki a világba, / mert úgy hiszik, sorsuk a halál / csak jobbá váltja, / bár essenek szét kék füstre, / hamura, de beleszívódnak a fákba, / szövetbe, bőrbe, virágba, / s ez a bolygó lesz majd tág dobozvilága annak, / kit elszívok előbb. / Ezért a hév: engem szívj előbb, / ne öt, ne őt, ne őt!” A gondolatmenet világos: a dolgok és tárgyak örök békében és testvéri szeretetben olvadnak-folynak egymásba, az eredendő jóságot képviselik (Szerelem); a természet, szemben az ember világával, a harmónia szálláshelye (Egy szekérderéknyi csillag között, Kék és fehér), a halál a természet örök rendjébe simulás állapota (Ének három cigarettáról). Az első Batta-kötet panteista gondolatmnetével szöges ellentétben áll a Testamantum [ 1969) című gyűjtemény „halál-költészete”, melyben az elmúlás már nem természetes tulajdonságként — mi több: megváltásként — nyilvánul meg, hanem mint „borzalmas játék”. Az Eső halállal az elmúlás morbid, beteges, felfokozott értelmezéséről tanúskodik: „az esőcseppek / hajdani / emberarcok magjai” (!), melyeket az „égi leltározáson (?) áteső holtak” ellenőre dobál vissza a földre. Batta szemlélete a szentimentális költészet önsanyargató lírájára emlékeztet, meg nem nevezett, de elviselhetetlennek mondott lelki gyötrelmeket, nevenincs bánatot, homályos szomorúságot idéz. A Testamentum egy része, a Fájdalom, a Cigaretta megannyi erőtlen közhely: „Minden mozdulással / közelebb kerülök / a halálhoz, / mert bár egy csatát / ismét nyertem / ellenében, / a végső győzelem / az övé." (Az említett világszemléleti ellentmondások tetten éréséhez érdemes szembesíteni egymással az Ének három cigarettáról és a Cigaretta című — rokon ötletből született — költeményeket!)

Az eddig tárgyaltak mellett még két témaköre van Battának. Az egyik a szemelem, a másik sportriporteri ténykedéséből fakadóan — a sport (Tudósítás egy villanyfényes kupadöntőről, Sóhaj, Uszodában, Szélesvászon, a Testamentum záró része). Képzavarok, erőszakolt filozófiakreálás és tételesség jellemzik ezeket a próbálkozásait is. A művi filozófia különösen zavaró hatású szerelmi lírájában, amely első kötetéhez viszonyítva megrekedést, sőt hanyatlást mutat. Az Ének szoknyákról és szemekről c'mű költeményben a „kalaposnő”, a „pék”, a „miniszter” a vágy hőfokán eljut a testvériség és egyenlőség (némi freudizmussal megspékelt) eszméjéig: „E mozdulatban már most / egyenlő mindegyik!” A Vers az angyali tankról képzavara viccnek is rossz: „...a lány, / az angyali tank, / büszkén nézte / a férfiak sorra kibomló / p’ros zászlóit.” (Ejnye-ejnye!) Másutt az erőszakolt képzetvegyítések állítanak meg: „Jött egy lány, s ő egyszerre szilaj lett, / mint forradalma lángszekerén görögve Dózsa (A finom költő). Ismét másutt a modoros-erotikus-naturalisztikus n&gyotmondások: , Nők mellgyümölcse” (J. F. Kennedy); „Rebesgetik, akadt egy férfi, / a szoknyák / híres mestere, j ki a mellek / tüzedényein / úgy babrált, / hogy tetszene / a lányoknak / asszonyodnak ma is ...” (Ének szoknyákról és szemekről)

Érthetetlen, hogy a hangulatos korai versek, a kritika által ígéretesnek tartott bemutatkozás után mi történt Batta Györggyel. Valótlanság volna azt állítani, hngy nevéhez