Irodalmi Szemle, 1976

1976/9 - Bereck József: Öregem, az utolsó — II.

s hirtelen eszembe jutott a temető és közös sírkő. Minden biztosnak, lezártnak tekinthető tehát.

Riadt tekintetemmel öregem hét lakatra zárt arcát pásztáztam.

— Voltam a temetőben — mondtam csendesen.

— Megtaláltad öreganyád sírját?

— Megtaláltam — válaszoltam gyorsan, megkönnyebbülve, mert nem úgy kérdezte: megtaláltad a sírunkat. Ezek szerint semmi köze az egészhez. Hát persze, semmi köze nem lehet még a halálhoz, semmi köze. A

— Jól van, fiam — mondta halkan, elégedetten.

Nem sokkal később öregesen feltápászkodott, és a szőlőtőkék közé ballagott. Ahogy hajlott alakját, nehézkes lépteit néztem, felvillant előttem az előző esti jelenet. Mit is hiondott Tangli, miközben a fa mögött rejtőztem?

Mint elevenbe szaladó kés, hasított tudatomba a kegyetlen mondat: meg kell várnom, míg ez a Görcs meghal. . .!

Mara egész idő alatt szándékosan elkerülte a tekintetemet.

(Folytatjuk]

Nagy János: A Szerelmespár sorozatból