Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Egy hazában (fiatal cseh, szlovák és csehszlovákiai magyar költők versei) - Balia Kálmán, Rudolf Čizmárik, Daniela Hívešová, Miroslav Hule, Kiss Péntek József, Kövesdi Károly, Vratislav Křivák, Karel Kríž, Lunczer Gabriella, Valér Mikula, Věra Nosková, Viktor Polívka, Milan Richter, Viera Šebestová, Somos Péter, Soóky László, Peter Štilicha, Ladislav Szalai: Versek
Milan Richter Viera Šebestová előrelépés (Ján Švantnernak) Még görcsösen tartja magát a nyár a rothadó avarban. A nagylelkű ősz ad neki ennyi időt e lassú, szürke halálra. Ilyenek vagyunk a szerelemben ... Kinőttük már, ami bennünket felülmúl. Szitási Ferenc fordítása Peter Štilicha tisztelgés (Mirko Nešpor előtt) Van valami. A szem harmatos üvegén át Egy tekintet az ismeretlenbe. Súlyos csapásként csüng benne a test. Felkiáltójel az őrjítő gőzök S a kereszt kariatidáinak Téli körhintájában. Van valami. Ami a tiéd. S a létedhez valami heves. Méreg, amely szétmarja a halántékot. A bajtárs halála. December áldozata. Csókák vad serege szállja meg a mezőket. Furcsa esti repülőszázad. Szárnyuk sziszegésének kínzó hidege Néma, de örök máglyaláng. Van valami. Szemében a harmatcseppek Kékgálic-kristályok. Kmeczkó Mihály fordítása öregség Amikor a folyóparton megáll az eső, s a ladikban egy asszony sírdogál, az arc és a lábnyomok fövenynek álmodják magukat. A levélezredek fejvesztve hagyják el az erdőt, földhöz lapul, a didergő nyár. És kidőlnek ezüstösen a jegenyék s az álmos nyírfák a gyökerekig leborulnak. Már nem talál fel harangtornyába a vér, az ifjúság recsegését kikacagja a szél, esik .... Kmeczkó Mihály fordítása Soóky László két vers az Editke-sorozatból Néha valóban félek. Elsősorban egy lótól hogy eljön és megöl. Nem, a haláltól nem félek. Cimborám. Sokszor néztünk már egymás szemébe. Innen az ismeretség. De ez a fekete mén eljön egyszer. Hatalmasan és szépen mint az éjszaka. ♦ Mennyi tennivalóm akadt hirtelen! Rendbe kell raknom mindent magam után: madaraim eddig rossz helyen voltak áthelyezem őket a kövek birodalmába. A virágok új kertet kapnak az égen ne kelljen az esőre várniok. Helyüket elfoglalják a kövek. Mondom rengeteg dolgom van még amit el kell végeznem. Ne félj egy percnyi időm azért számodra is marad.
