Irodalmi Szemle, 1976

1976/8 - HAZAI TÜKÖR - IPOLY MENTE - Püspöki Nagy Péter: Ipolyság a tatárjárás évszázadában

lemkedvelők tévedése volt. A fáma nagyon egyszerűen született. Valamelyik Istvánffy- ra támaszkodó történetbúvár belenézett a Geremszentbenedekl bencés apátság I. Géza féle 1075. évi alapító oklevelének Fejér féle — 1829—44 közt megjelent — kiadásába, melyben valóban szerepel egy Ság. A lelkes vizsgáló figyelme azonban már nem terjedt ki arra a tényre, hogy az oklevélben foglalt határjárás szerint az ott szereplő Ság nem az Ipoly, hanem a Tisza mellett fekszik.10

A történetírói munkásságáról ismert Pest majd Szolnok megyék megyei hivatalának tisztviselője Höke Lajos — Hont megye történetének egyik legjelentősebb kutatója — 1865-ben már egyértelműen elfogadta a sági bencés monostor 1075. évi alapítását.11

A téves véleményt Rupp Jakab is elfogadta. Az 1075. évi bencés monostor ügye kapcsán Rupp már 1870-ben megjegyezte: „Mi a véleményeknél többre becsülvén a biztos adatokat..már Márton bán monostoralapításának adott nagyobb hitelt. Mivel Rupp Jakab Fejér Codex Diplomaticusa után dolgozott, az alapítólevél újrakiadásának évét hibásan 1265-nek jelölte meg 1245 helyett.12 Habár Rupp Jakab még nem tudott egészen szabadulni az 1075. évi alapítás kísértetétől, már mégis helyes állásfoglalásra törekedett.

3. A harmadik — s egyben a régi keltű vélekedések közül a leghelyesebb álláspontra helyezkedő — csoport első képviselője Jerney János volt. Ö már 1856-ban az oklevelekre támaszkodva Márton bánt tekinti a monostor alapítónak. Szűkszavúan, de helyesen csupán ennyit közöl: „A praemonstrati szerzet boldog szűzről czímzett kon- ventje Hont vármegyében már 1244 körül létezett.. .”.13 Hasonló, sőt még pontosabb állásponton állt Palásthy Pál — a Palásthy család okmánytárának szerzője — aki 1890- ben úgy vélekedett, hogy a sági konvent 1235—1240 közt keletkezett.14

4. A legszélsőségesebb a negyedik csoportnak a századforduló idején kialakított álláspontja, mely minden szolid alapot nélkülöz. Tulajdonképpen Istvánffy hibás közlésére épülő, Rakovszky által említett és Hőke Lajos által elfogadott téves vélekedés látszólag javított változata. Fő képviselője a Borovszky-féle vármegye monográfia társszerzője Sághi Benő, az ipolysági cikk írója. Sághi Benő már felhagyott a Bél Mátyás által is bírált „bencés monostor” elméletével s ennek következtében az 1075. évvel is. Állításának a mai sági plébániatemplom gótikus portáléja nyújtott kiinduló pontot. A portálé szerinte a XII. században készült, illetve — úgy véli — a monostort akkor alapította a Hontpázmány nemzetség egy tagja. Ez az elképzelt ismeretlen alapító abban az időben, amikor rokonai a bozóki (1135 előtt) és ipolypásztói monostort építették — Ságon szintén monostort emelt. Sághi Benő azonban megfeledkezett arról, hogy a két ill. három monostoralapítás közt nincs semmi olyan közvetlen kapcsolat, amely ilyen véleményre feljogosítana. Mivel IV. Béla király 1245. évi oklevele Sághi Benő vélekedésével szöges ellentétben áll, a szerző ezért teljesen alaptalanul — a többi 1258—68 közt kelt oklevéllel együtt — jezsuita koholmánynak tartja. Az említett oklevelek minden tekintetben hitelesek. Sághi Benő .kritikájának’ teljes alaptalanságát önmaga árulja el: ugyanis ha látta volna a kérdéses okleveleket, Márton bán alapítását újra leíró IV. Béla-féle oklevelet bizonyára a Fejérnél szereplő hibás 1265. év helyett az eredetiben feltüntetett 1245. évvel jelölte volna meg.15 Sághi Benő véleménye tehát minden elfogadható körülményt nélkülöző, téves és önkényes álláspont.

Bergfest Árpád Hont vármegye történelmi földrajzában, amely Besztercebányán év nélkül jelent meg, ezt a véleményt vette át.16

Fel kell tennünk tehát a kérdést: ki, mi célból és mikor alapította az ipolysági pré- montrei monostort? A válasz a kérdés első részére könnyű és biztos: a Hontpázmány

10 Vö.: az oklevél szövegével: Marsina Richard: CDS1. I. 56 44—47.

11 Hőke Lajos: Nyílt levél Knauz Nándorhoz (benne észrevételek Rakovszky cikkéhez) — Magyar Sion III. (1865), 808.

Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézményekre. I—1. Pest 1870. 175—176.

15 Jerney János: A káptalanok és konventek története — Magyar Történelmi Tár II. (1856),

110.

14 Palásthy Pál: Palásthyak I. Budapest 1890, 2.

!5 Vö.: Sághi Benő „Ipolyság” c. cikkét Borovszky monográfia sorozatának Hont vm-1 kötetében. 72—73. lap.

16 Bergfest: Hont vm. 6.