Irodalmi Szemle, 1976

1976/7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Fábry Zoltán Ady-élménye

Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét.

S akik még vagytok őrzőn, árván,

Őrzők; vigyázzatok a strázsán!

Fábry Ady antimilitarizmusának rendlthetetlenségét azzal is aláhúzta, hogy ellenpéldaként idézte azokat az egyébként kiváló és progresszív írótársakat, akik a háborús hisztériának hosszabb-rövidebb ideig behódoltak. Magyar viszonylatban a legeklatánsabb példaként Bródy Sándor és Ignotus szolgálhatnak, Bródy a háború kitörése idején ilyeneket írt: „Titkos örömöm van a háborúban, és Isten különös kegyelmének tartom, hogy e nagyszerű időkben élhetek ... A háború utáni idők boldog idők lesznek Magyar- országra nézve... Boldogok, szabadok, urak leszük magunk között, elsők a világ előtt..Ignotus vezércikkben érvelt a háború mellett, és azt — botorul — magyar érdeknek is tartotta; egyik háborús pátoszú írása annyira elkeserítette Adyt, hogy feleletként megírta azt a versét — A mesebeli János i — amely a magyar nép háborús kihasználtságát, idegen érdekekért való vérezését páratlan művészi erővel mutatta be:

Bajban van a messze város,

Gyürkőzni kell a Halállal:

Gyürkőii, János, s rohanj, János ...

Így csináltad ezt már régen,

Van egy kis tapasztalásod Csalatásban és fenében.

Kellesz a nagy arénára,

Akkor is, ha életednek Életed lesz majd az ára.

A külföldi ellenpéldák közül Richard Dehmel esete érdekes. Ö „sem azelőtt, sem azután nem tartozott a soviniszta gyűlölködők közé” — írja Fábry — de a háborús delirium olyan hatással volt rá, hogy egyik írásában az állatok hősiességét dicsőítette: „A lovak prüszkölő orrcimpákkal állnak őrséget. Németország dicsőségéért, jogáért és hatalmáért ők is vérüket adták ... A falvakban vesszettül ugattak a kutyák: állataink érzik az Isten-óra komolyságát”.

Fábry ezt a furcsa állat-apoteózist blaszfémiának nevezte, és vele szembe olyan Ady- sorokat állított, melyekben az állatiasság a háború borzalmas embertelenségének szinonimája:

Bús gőzösök nyinak s kutyáim Üvöltnek: ez az éjjel rendje,

Sokasodott hadak és vadak Hozzák őket gerjedelem.be:

Mert a hadak megsokasodtak,

Mert a vadak elsokasodtak.

Ady egyik versében azt írja, hogy „külön szenvedek emberként, magyarként”. Háború miatti kétszeres, kettős szenvedésének legmegrendítőbb kifejeződése az Ember az embertelenségben című vers, s annak is legemlékezetesebb két sora: „Ember az embertelenségben, / Magyar az űzött magyarságban”. Ez a két sor — melyről Schöpflin Aladár azt állítja, hogy a „legszebb szó”, amit költő a háborúra írt — Fábry számára valóságos vezérigévé, vezérmottóvá vált. A nagy idéző senkit és semmit sem idézett annyiszor, mint ezt a rövid versrészletet, amelynek — Ady egész háborúellenes költészetének igézetén belül — döntő hatása volt a Fábry-i vox humána-koncepcló kialakulására.

Fábry Ady háborúellenes költészetét nemcsak a nagy költő életművén belül, hanem az egész antimilitarista költészet viszonylatában Is kiemelkedő csúcsnak tekinti. Életművi vonatkozásban ezt írja róla: „Ady mindent próbált: vért és aranyat, falut és várost, Parist és Bakonyt, Tegnapot és Holnapot, Keletet és Nyugatot, Dózsával tart és