Irodalmi Szemle, 1976

1976/7 - Szeberényi Zoltán: A csehszlovákiai magyar irodalomkritika 25 éve

Szeberényi Zoltán

a csehszlovákiai magyar irodalomkritika 25 éve*

(1949—1974)

A cseh és szlovák munkásosztály történelmi győzelme nyomán vált lehetővé nemzetiségi irodalmunk újraindulása. A fordulat éve a csehszlováikai magyarság számára kettős felszabadulást hozott: az osztályelnyomás és nemzetiségi diszkrimináció egyidejű megszűnését. Ezért kapcsolódik a csehszlovákiai magyarság tudatában 1948 Februárjához a „jégtörő és gyümölcshozó” jelző: a hazátlanság, a jogfosztottság dermesztő jegét zúzta szét, s megteremtette a szocialista kibontakozás és országépítés nagyszerű távlatait.

A CSKP határozatai nyomán fokozatosan kialakultak a társadalmi-politikai megújhodás és az irodalmi-kulturális élet kibontakozásának feltételei. Az 1948. december 15-én megjelenő Oj Szó nemcsak az anyanyelv törvénye jogainak visszaállítását, hanem az irodalmi- és kulturális élet kezdetét is jelentette. Szimbolikus jelentőségű, hogy Fábry Zoltán hangja volt az első irodalmi szó, drámai erejű írásában ő hirdette és teremtette meg a „zárójeles négy évet” áthidalón a csehszlovákiai magyar irodalom és szellemi élet tragikusan megszakított folytonosságát: „Az első szót hosszú hallgatás után leírni, mérlegelni, kimondani nem könnyű... majd négyéves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. Némák voltunk, de embertelen hang nem hagyta el szánkat. Némák voltunk, de dac és harag nem gyülemlett jel bennünk. A sértődöttség, bosszú türelmetlenség elvakító szenvedélyét mi elemésztettük magunkban: ennyi az előnyünk, és meg kell tartanunk, ez kincsünk, zálogunk és menlevelünk: mi voltunk és vagyunk a vox humana népe!” (Üzenet — Oj Szó, 1948. december 15.)

Fábry „üzenetét” megértve sorra jelentkeztek a többiek: írók, újságírók, költők, munkáslevelezők, mindazok, akik a csehszlovákiai magyar kultúrát magukénak érezték. A teljes némaságból feltörő hang csak a megkönnyebbülés, a hála hangja lehetett. A CSKP országépítő programján, a gottwaldi nemzetiségi politikán, az anyanyelven szólalhatás lehetőségén, az egzisztenciális veszélyeztetettség elmúltán érzett öröm és lelkesedés visszhangja. Mélyen jelképes értelmű az is, hogy az újrainduló csehszlovákiai magyar irodalom a CSKP hivatalos sajtóorgánumában talált otthonra. Az Oj Szó hasábjain szerveződött legújabb szakasza, amely Fábry Zoltán szavával „harmadvirágzás” néven ment át a köztudatba. A CSKP magyar nyelvű lapja lett — igaza van Balázs Bélának — nemzetiségi irodalmunk bölcsője. E korszak első nemzedékének indulása szinte kivétel nélkül hozzá kapcsolódik. Kulturális rovatában jelentkezett Fábry Zoltán (1948); Egri Viktor, Szabó Béla, Dénes György (1949); Ozsvald Árpád (1950); Bábi Tibor (1951) és sokan mások, irodalmi és kulturális életünk alkotói, szervezői. /

Az indítás elévülhetetlen érdemén túl az Oj Szó később is irányítója és fontos támasza maradt kulturális életünknek, az irodalmi folyóiratot azonban nem pótolhatta. Irodalmunk határozottabb fejlődésére akkor kerülhetett sor, miután más magyar nyelvű lapok és folyóiratok is napvilágot láttak (pl. Alkotó Ifjúság). Ezek mindegyike va* Hazánk jelszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére összeállított kritikai antológia bevezető tanulmánya. A kötet 1976 második felében jelenik meg „Mű és érték" címen a Madách Könyvkiadó gondozásában.