Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - Dávid Teréz: Aranka III.
Midőn Stefi bácsi túlélte ezt a látogatást, többé nem érezte magát biztonságban a nappali szobává átalakított éléskahrában; igaz, a saját bőrében sem, de az éléskamrát semmiképp sem tartotta többé „megoldásnak”. A legközelebbi napsütéses szombat reggel megpróbálta hegyesre pederni angolosra nyírt bajuszát, szemébe húzta széles karimájú sváb kalapját, felöltötte rövid falusi zekéjét és a tükör előtt elégedetten állapította meg, hogy okos ötlet volt kimenteni az öltözetet az üzletéből. Legszívesebben vállon veregette volna magát, ha lehetséges lett volna az ilyesmi. így azonban megelégedett azzal, hogy végigsimogatta a hamis papíroktól duzzadó „Brieftaschni- ját”, karon fogta Máriát és elindult vele. Indulás előtt megállapodtak abban, hogy külön szállnak villamosra és úgy viselkednek, mintha nem ismernék egymást. Ha történik valami, ne bukjanak le mindketten ... Útközben háború utáni terveiről beszélt. Versenyistállóról álmodozott, meg öröklakásról. Leutazik Monte-Carlóba, és megtekinti Lilafüredet is. Behoz mindent, amit ötven és egynéhány esztendőn keresztül elmulasztott. Síremléket állít az édesanyjának és alapítványt létesít az aggok házában... Természetesen márványtábla őrzi majd a nevét. Egyszóval mindent elkövet, hogy a nehéz időkből levont tanulságok ne múljanak el nyomtalanul. Tulajdonképpen csak mosit jött rá, hogy eddig nem tudott élni. Ami nem is csoda, hiszen az élet olyan tudomány, melynek elsajátítására kevés egy emberöltő: az ősök tapasztalatai szükségesek hozzá. S az ember mégsem tanul, mert a tapasztalatokat nem kapja készen, mint némelyek a vagyonukat... De ő a vagyonát sem kapja készen! Az ő élete az apja szellemében folytatódik, s így sohasem kerül sor arra, hogy értékeket bízzon idegen emberekre. Szerinte igazság az, hogy erre illő szabályokat soha nem lehet felállítani, és minden úgy van jól, ahogy van... Illetve úgy lett volna jó, csak Hitler közbe ne lépett volna ... Igen, csak a Hitler... Mária már régen nem figyelt Stefi bácsi bölcselkedésére. Korainak tartotta az ábrándozást. Olyan utakra terelték őt a gondolatai, ahova a bácsi úgysem tudta volna követni. így érkeztek el a Nyugatihoz, ahol Stefi bácsi váratlanul leugrott a robogó villamosról és a Podmanicky utcán elvegyült a tömegben. Máriának ez ideig nem volt világnézete. Fiatal volt, ami már önmagában is bizonyos szemléletet kölcsönzött neki, s ezt ő még a saját egyéniségén is átszűrte. Forradalmi- sága nem volt tudatos. Nem sokat tudott a gyarmatok helytelen felosztásának örökös problémáiról és ezt is inkább csak sejtette, hogy ugyanolyan gondolatok fűtik és nyugtalanítják a világ millióit, mint őt. Azt sem tudta pontosan, hogy ő is csak egy molekulája annak az elfojtott indulatokból kinőtt hatalmas lavinának, melynek neve szocializmus ... Mégis ő volt a tiszteletreméltó utókor, amiről azonban mit sem tudott. Bement az irodába, mert reggel volt, mert ezért fizették, mert ebből éltek Arankával, s mert az Íróasztalon rendszerint rengeteg elintézni való várta őt. No, és a főnöknője, bizonyos Molnárné is várni szokta... — Nos, Marika, akar hallani egy új viccet? — kezdte egy napon és férje felé pillantott, aki némán és komoran matatott'a közelükben. Mária üdvözlésére sem fordult meg. Mária feszültséget érzett a levegőben. Már a főnök jelenléte is rendkívüli volt. Molnár úr valójában sokkal kevésbé izgalmas sportnak hódolt, mint a felesége. Halászni járt, meg vadászni, műhelye vezetését teljesen rábízta az asszonyra. — Szent Péter azt kérdezi Mussolinitól... — a főnöknő halkabbra fogja a hangját. — Az éjszaka házkutatás volt... Éjszaka egy órakor jöttek az uramért a nyilasok... Nyissa ki a műhelyt... Szétdobáltak mindent. A padláson is voltak, meg a pincében. Néhány kocsit szétszedtek. Molnár úr nyilván sejtette, miről susog a felesége, szótlanul átment a másik helyiségbe. — Bementek a házmesternéhez Is, ott is szétszedtek mindent, elvitték a sógornőjét, akit bújtatott, hisz tudja... Szegény asszony, ő lett az áldozat: Prónay vezette őket. Maga nem tudja, kicsoda Prónay? Majd egyszer elmondom. Feltörték a szomszéd szabó
