Irodalmi Szemle, 1976
1976/7 - Gál Sándor: Versek
a sarlósok vörös szalaggal és a Duna menti népek nemzetiszín szalagjaival díszített koszorúját elhelyezzék a pesti Petőfi szobor talapzatán. Balogh Edgár a vita hevében nem ismert taktikázást, kompromisszumot, s mint a Sarló vezetője, erkölcsi igaza tudatában hevesen polemizált nemcsak a Magyarországról emigrált „áloktóbristákkal” (Jászi Oszkár, Szende Pál, Kéri Pál J, hanem másfelé orientálódó egykori munkatársaival és híveivel, Szalatnai Rezsővel, Győry Dezsővel és Jócsik Lajossal, de Roth Imrével, Kassai Gézával és másokkal is. A Sándor László válogatásában megjelent Duna-völgyi párbeszéd (Budapest, 1974) című, eddigi legteljesebb cikkgyűjteményében újból olvashatjuk a Korunkban a Valóság és kultúra a csehszlovákiai magyarság életében címen 1935-ben közzétett szigorú bírálatát, amelyet az alábbi lényegbe vágó kérdéssel indít: „Hol adja vissza ez a szellemi élet a csehszlovákiai magyarság valóságát?” Majd a kommunista kultúrpolitikai folyóirat, Az Út ankétjét idézi (Fábry mellett azt is főleg Balogh szerkesztette) a szlovákiai magyar írástudók árulásáról. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság hibáira rámutatva nem kíméli volt tanárát Orbán Gábort, a Társaság akkori elnökét sem. ítéletei ma már kissé túlzottaknak látszanak, de osztályharcos, elvi következetessége szinte egyedülálló szintézisét nyújtja, egész akkori kulturális életünknek. A szlovákiai magyar nemzeitiség önismeretének egyik legértékesebb forrása Balogh Edgár Hét próba című, a Sarlóról írt emlékiratát tartalmazó könyve, amellyel részletesebben már másutt foglalkoztunk (Irodalmi Szemle, 1966, 259—263). Ezt a könyvet minden csehszlovákiai magyar olvasónak alaposan kellene ismernie, s iskoláinkban is kötelező olvasmány lehetne. Mint egyéb írásaira, a Hét próbává is jellemző, hogy saját nemzetiségi sorsát mindig össze tudja kapcsolni más nemzetek és nemzetiségek jól értelmezett érdekével. „Rossz szomszédság: török átok” — mondja a magyar közmondás, s Balogh műveinek legfőbb mondanivalója épp a jó szomszédság állandó sürgetése és a közös boldogulás útjának keresése. Mindehhez csak további sikereket, még hosszú, eredményes alkotó tevékenységet kívánunk a romániai magyar irodalom elkötelezett, áldozatkész írójának, aki egyúttal a mi örökifjú példaképünk és útmutatónk is. Csanda Sándor Gál Sándor adj menedéket gőzölög a síkság a láp felett köd ül lidércet hány az éj a vad is menekül szét-szétcibál a szél boglya dől magára a tető fölvonít belsejét kihányja itt puszta lett a táj és haláltól ékes jó szóval szólj te száj új varázsigéket az ember áll s nézi hogy pusztul birtoka megégett földje ím hamuként száll tova otthont hazát nyelvet a partoknak folyót törvényt emberebbet igazságot hozót s nincs ami volt a tűz ellobbant felette kövek védik egymást holttá merevedve mert szétcibál a szél négy égtájba temet adj menedéket te őrző emlékezet
