Irodalmi Szemle, 1976

1976/6 - —kulcs—: Holmi

— ami nem nagyon válik a színmű dicséretére — dobják majd föl a darabot, és teszik népszerűvé. A hosszúra engedett slágerekkel együtt.

Beke Sándor rendezői arculata valahogy felismerhetetlen ebben az előadásban, csupán egy-egy dinamikusabb jelenet utal arra, hogy ezt a darabot ő rendezte. Többé-kevésbé vonatkozik ez a színészekre is, akik nem játszhattak képességük, alkatuk szerint, egyszóval nem élhették ki magukat a szűkre szabott gondolati-érzelmi szférában nehezen lélegző szerepekben. Talán csak a Szekeres apját alakító Kovács József játszhatott és játszott is őszintén, hitelesen, belső átéléssel. Mert nem kellett, mint társainak, erőlködve-igyekezve megfejelnie a szöveget, sokszor mesterkéltnek ható stilizálással. Szekeres Antal alakját Csendes László formálta meg, végig szomorú, meggyötört arccal; játéka, amely egyébként meghatározta az egész előadás hangulatát, csak ott volt határozott, ahol mélyebbről, belülről is játszhatott. Kövesdi Szabó Marika (Ildikó) kidolgozottabb, jobb alakítást nyújtott a feleség szerepében, mint az utcalányéban. Ez utóbbi rossz, átlátszó kopí- rozás volt csupán. Feleségként viszont, egy-két helyen, sikerült fölgyorsítania az előadás ritmusát. Várady Béla Salgó- járól (a vízvezetékszerelő) és Gombos Ilona Mária nénijéről (a bejárónő) már szóltunk, még annyit teszünk hozzá, valószerűtlen alakok, giccses eszköztárból játszanak, hamisan okoskodó mondatokat pufogtatnak. Szoby Gabi (Júlia), Szabó Rózsi (Anya), Lengyel Ferenc (Balogh Péter), Boráros Imre (Feri), Gyurkovics Mihály (A doktor), Horváth Lajos és László Géza (pincérek) ezúttal nem kapott komolyabb feladatot. Szerepükkel nem adhattak át sokat a nézőnek, nem hatottak rá különösebben.

Beke Sándorhoz hasonlóan Platzner Tibor sem volt felfedező, értelmező, mint máskor. Jelekből épülő, inkább leíró díszlete nem ront és nem javít az előadáson, viszont a szép vonású, attraktív női arc fotója feleslegesen, jelentés nélkül uralja a játékteret. Vagy mégsem? ...

Bodnár Gyula