Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - Veres János: Versek
Veres János pszichoanalízis Sétálsz a szobában bámulod a radiátort olvasol és írsz az utókorra gondolsz bámulod a radiátort az ég s a környék riasztó lápvidék fondor céltudat gáttalan ártere ülsz és sétálsz inged belülről csupa tüske odalent emberek járkálnak ülsz és irsz és olvasol melledben naptalan láthatár csak olvass és írj bár kusza félbemaradt jegyzeteid körülrajzanak mint a tetvek okfejtéseid hálóban vonagló halak a szomszédban táncolnak saját üdvösségüket tiporják sarkukkal jaj de kicsi ez a ház kirúgom az oldalát te tudod hogy küszöbükön ott áll a Durumó a pokol királya ülsz s nézed a radiátort ide szól hát illetőségi jogod e látszat-életbe gondolatban rándulj ki a zöldbe vagy lopakodj egy lány mellé aki valahol messze könyvlap fölé görnyed sötét haját hátrasimítja állj meg a lány mellett kire a szenvedés valóságában mindig rátalálsz élvezd a tudós könyv s az egymásra-vetett combok ellentétes s épp ezért gyönyörű látványát állj szorosan a lány mellé formáld az ő képére tenmagad de el ne mondd neki hogy voltaképpen te csak a radiátort nézed ne mondd el neki hogy ha már nem lesztek senki sem épít majd poraitok fölé oldó szavakból mauzóleumot az úton bogárhátú autók viszik-hozzák hozzák-viszik a furdaló feladványokat így rendeltetett nem tudod gyűszűvel kimerni a tengert hirtelen kitárul az ajtó belép egy gyermek nem veszi észre szemedben az időn-kívüli világot az ősi bensőség hiányát csak azt látja hogy megszokott helyeden ülsz s kintről besüt a május ülj csak és sétálj és feküdj és mondogasd éjjel és nappal hogy mégis mozog a föld
