Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - HAGYOMÁNY - Gál István: A Comenius-bejegyzés Mezőlaki János albumában
Itt azonban még egy eszményt idéznénk meg: Széchenyi István portréját, összehasonlítva a Wesselényi-arcképpel lényeges különbségeket fedezhetünk föl. Míg az ifjú Wesselényi Miklós — apja méltó gyermeke — a neoklasszicizmus keretében jelenik meg előttünk: a perseusi pózban látjuk, addig Széchenyi-portréja már a romantikus kor szülöttére valla: az „éliszi pályatér” Immár „Rákos szent mezeje”; „Hallom a pályazajt S a pályazajban Széchenyink hős Hágdozatit, lova könnyű győztét.” A jelképes értelem mellett ott a valóságos; a lovakról, a lóversenyről értekező, a Hitellel a feudalizmust döntögető Széchenyi portréja az új haza lehetőségeit villantja föl. A búcsúzó Berzsenyi fölfogja a következő nemzedék üzenését, neoklasszicista ideálvilágának kényszerű összeomlása sem a kétségbeesésbe taszítja. Széchenyi alakja nem a szokásos módon tűnik föl versében. Méltató szavakkal szól Vörösmarty lírájából és epikájából mindarról, ami eljut hozzá. De a két sszomszédvár igazi jelentőségét nemcsak ő nem értette meg, hanem a kortársak közül senki sem. Berzsenyi egyik utolsó költeményében Széchenyi Istvánt, az új korszak főszereplőjét eleveníti meg, s e Szé- chenyi-arckép már nem a mecénásé, a nagyúré, hanem a megújult ország új hőséé. Berzsenyi az ő portréjával búcsúzik el a költészettől. Gál István A Comenius-bejegyzés Mezőlaki János albumában Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának MS 17. 9263 sz. tétele a magyar és a külföldi Comenius-irodalomban eddig nem kellően értelmezett Comenius-kézírást tartalmaz. Mezőlaki János Album Amicoruma a 17. századi magyar peregrinációs emlékkönyveknek angol-magyar viszonylatban egyik leggazdagabb és legértékesebb darabja. Nemcssak Comenius bejegyzése miatt, hanem számos kimagasló angol történelmi személyiség, sőt egy fontos amerikai reformátor emléksorai miatt is. Comenius bejegyzése a következő (71. 1.): Luc. 18. 8 Cum venerit filius hominis, num putas Fidem inveniet in terra? Cum quo Philonis illučL coincid.it: Deus horám liberationis pleramque differt in Horám desperationis. Hora ergo Die sit hora nostra! Itabvotum suum, et publici piorum, expresseit senili manu sua, Joh Comenius 26 Maij 1667. Magyarul: Lukács 18. 8 Amikor eljön az embernek fia, vajon véled Talál hitet a földön? Amivel a Philo ama mondása egybeesik: Isten a szabadítás óráját legtöbbször elhalasztja a kétségbeesés órájára. Tehát Isten órája legyen a mi óránk! Saját véleményét és a kegyesek közösségéét fejezi ki így saját öreg kezével. Joh .Comenius 1667. május 26
