Irodalmi Szemle, 1976

1976/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Ozsvald Árpáddal)

— Tudok arről, hogy az első konkrét kísérletek, kezdeti lépések megtörténtek már e téren is. Megjelent Csanda nagyobb lélegzetű Balassi-tanulmánya, állandó figyelmet és teret szentel nekik az Irodalmi Szemle Hagyomány-rovata, készülőben van a Szlovákiai Magyar Irodalmi Lexikon, Tőzsér esszé-könyvet készül írni e korszak irodalmi alakjairól, s időnként a CSEMADOK munkatervében is fölbukkannak hagyományápoló törekvések... Mit kellene még tennünk, mivel tudom, hogy nemcsak e korszak irodalmának lexikális ismeretére van szükségünk?

— Elsősorban azt, hogy az Irodalmi Szemlében, de a Hétben és a Vasárnapi Oj Szóban Is, gyakrabban kapjanak helyet az Ilyen jellegű írások, tanulmányok, dokumentumok. Természetesen, ezek az anyagok szorosan kötődjenek a mához is, hiszen, amint mondtad, a lexikális ismereteken túl tudnunk kell azt is, hogy mit adhatnak ezek az írók és alkotások a szlovákiai magyar embernek 1976-ban, emberi és társadalmi értelemben is. Jő lenne továbbá, ha könyvkiadónk tervében szerepelne egy Ilyen jellegű válogatás, szöveggyűjtemény, mondjuk Régi magyar Irodalmunk tára címmel. A CSEMADOK Központi Bizottsága gyakrabban és rendszeresebben szervezhetne olyan jellegű előadássorozatokat a múlt íróiról, mint ahogy azt tették Szenei Molnár Albert esetében, de nemcsak kerek évfordulókhoz kötődve, hanem szigorú munkaterv alapján. Így kellene eljárnia az Irodalmi Szemlének is, mert ilyen szempontból a Szemle tájszámai sem azok még, amik lehetnének.

— Az erdélyi magyar irodalomban, de talán a vajdaságiban is, népi, irodalmi és kultúrtörténeti hagyományaik valamennyi műfajban sokkal élőbben vannak jelen, mint nálunk. Az egyetemes magyar irodalom- és kultúrtörténet tőlük származó értékei időről-időre fölbukkannak egy-egy szakdolgozatban, vagy éppen versben, regényben, esetleg drámában, hogy csak Kós Károly, Sütő András, Páskándi Géza, Veress Dániel és Kocsis István nevét említsem ez utóbbiról szólva... Ügy vélem, a mi drámaírásunk is sokat meríthetne megújhódásához, ha például egy Petrőczi Kata Szidónia vagy egy Rimay János életéből venné témáját... Gondoltál-e már arra, hogy drámát is írj?

— Nézd, régóta foglalkoztat már a drámaírás gondolata. Konkrétan Kazinczy, Ba- róti Szabó és Batsányi életének az a mozzanata izgat, amikor Kassán közösen szerkesztették a Magyar Museumot. A drámaírásnak viszont csak úgy lenne értelme, ha legalább olyan szinten meg tudnám írni, mint azt Páskándi vagy Sütő megírta.

— Mi hiányzik ehhez?

— Nem tudom. Egyelőre nem merek vállalkozni rá. Előtanulmányokat ugyan folytatok, de még messze állok a megvalósítástól. Nagyon csodálkozom viszont azon, hogy még egyetlen drámaírónk sem nyúlt ehhez a korszakhoz, ehhez a lehetőséghez.

Sört iszunk vodkával. — Én Inkkább a borovicskát szeretem, de tudom, hogy te meg a vodkát, hát azért vettem ezt — mondja Ozsvald Arpád, s még hozzáteszi: — Nekem különben is mindegy.

— Újságírás és irodalmi alkotómunka. Hogy fér össze ez a kettő? Mennyiben egészítik ki egymást, vagy mennyiben mondanak ellent egymásnak?

— Az újságírásnak az írói alkotómunka felől nézve óriási jelentősége van. Ha rajtam múlna, minden kezdő költőt három-négy évi újságíróskodásra köteleznék. Rendszerességre szoktatja az embert. Igaz viszont, hogy időnként nem ártana egy kis kikapcsolódás belőle, mert könnyen rutinmunkává válhat.

— Milyen újságírónak érzed magad?

— Jobb szerkesztőnek, annyi bizonyos. A szerkesztői munka már annyira a véremmé vált, hogy ha éjjel álmomból ébresztenek is föl, akkor is könnyűszerrel megoldom egylk-máslk problémát. Riporterként csak a hozzám legközelebb álló témákat tudom leginkább kiaknázni.

— Meg tudsz-e valamit változtatni az írásaiddal?

Ozsváld Árpád elmélyedve mosolyog.

— Amikor az író leír valamit, talán nem is gondol arra, hogy gondolataival sl- kerül-e valamit is megváltoztatnia. Esetleg később nézi csak, hogy hatott-e és úgy hatott-e az írása, amint azt esetleg elgondolta, később mérlegeli, hogy milyen visszhangot tudott kelteni, ha egyáltalán van visszhangja a munkájának.