Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Dávid Teréz: Aranka I.
— Hallotta, Aranka, Kassáról viszik a zsidókat? — kérdezte a lépcsőházban egy reggel. — Nahát! Igazán? — csodálkozott a sepregető viclné, mintha nem tudta volna, hogy a világon zsidók is vannak, nemcsak házmesterek. — Képzelje! A keresztények meg az állomáson tüntettek ez ellen. Aranka nem ismerte a kassai keresztényeket, de súlyosan elítélte eljárásukat. — Hát nem gyalázat? Akinek nem tetszik, menjen velük! Aranka helyeslőleg rázta ki a portörlőrongyot. — Mondja már! Nem történik semmi bajuk. Dolgozni fognak egy kicsit... Nem igaz? — Tetszik gondolni, hogy dolgozni is tudnak? Hollósné egy pillanatra meghökkent. Hogyne tette volna? A vatikáni szentatya is megrökönyödne, ha egy napon nálánál pápább pápát pillantana meg szentszékében... — Igaza van. De majd megtanítjuk őket... Meg fogják őket tanítani... Ha Aranka seprűje nyelével véletlenül meg nem kopplntja a félemelet hármas számú lakás ajtaját, a kérdés fejtegetése bizonyára folytatódik. Ám egy ilyen bűvös seprűnyél-érintésre kinyílt az ajtó, és mindenki kedvére változtathatott a témakörön. Itt Antalné állt ébresztőórával az ajtókeretben, és az angol bombázók elmaradását kérte számon: no, mi az, Aranka, nem megyünk a pincébe? Aranka mentegetni próbálta az angol légierő pontatlanságát, de teljesen fölöslegesen, mert az elhangzott kérdésre Lakihegy adta meg pillanatokon belül a feleletet. — Zavaró repülés, zavaró repülés ... Veszprém, Veszprém!... Alig tíz perc múlva már az óvóhelyen folytatták az eszmecserét. Azaz, csak folytatták volna. Ezen a napon az angol bombázóknál is nagyobb izgalom várt odalent a háziakra. Kóborlásai közben Mocskos ugyanis titkos hívekre tett szert, akik nem törődve azzal, hogy ezzel az uralkodó államrend ellen tüntetnek, hallgatólagos megegyezést kötöttek a „zsidó kutyával”. A lényege az volt, hogy Mocskos hívei kirakják elé a hulladék csontokat, amelyeket a kutya takarít el onnan. Azzal azonban sem a kutya, sem a vele szövetkező „titkos szervezet” nem számolt, hogy az ellenséges légierő gyakori látogatása fennakadást idéz elő a főváros köztisztasági szerveinek működésében, aminek következtében mind a bel-, mind a külvárosok kapui előtt néha napokig várt elhor- dásra egy-egy ház garmadába gyűjtött hulladéka. Mocskos, akit erről senki sem világosított fel, a maga pulilogikájával úgy magyarázta a dolgokat, hogy a hívei szaporodtak meg ennyire, s ezért fokozott rendülettel igyekezett eleget tenni a megállapodás reá háruló részének. De miután kazánházbeli vacka szűknek bizonyult e célra, egyéni módon oldotta meg a problémát. — Lebensraum! — mondta, illetve ugatta maga elé, és lefoglalta az óvóhelyet. Azzal, hogy eljárása hozzávetőleg sem volt törvényes, mit sem törődött, helyesebben, jellegzetes mozdulatokkal kapart néhányat a hátsó lábával, s így a menedékhelyet jelképesen is saját érdekterületévé avatta. Amint látjuk, már imperialista törekvései is voltak. Terveiről azonban elmulasztotta értesíteni a lakókat, akik ekként bőröndjeikkel, gyerekeikkel, takaróikkal levonulva a pincébe, kész tényekkel találták magukat szemben. — Aranka! Jézusmária! Nézze, mit művelt a Mocskos! — kiabálták felháborodva. Aranka rosszat sejtve abbahagyta a kongatást az ócska vasdarabon. Az óvóhelyen bizony siralmas kép fogadta. Padokon, foteleken, padok alatt, székek alatt papucsok, kacatok és ócska kalapok gyűjteménye hevert. Közben odakint megszólaltak a légelhárítók. — Agyon kell ütni ezt a kutyát! — mondta az istenes Juliska, kongregációs szalaggal a nyakában és feszülettel a kezében. — Miért nem dobják a kazánba? — kérdezte a kevésbé istenes Pisti, akinek kacska lába és pattanásos arca volt. Orvosnak készült és nem tudni, miért vélte a kazántüzet a leghumánusabb halálnemnek jogtalanul terjeszkedő fajkutyák számára. Egyébként; a rögtönítélő bíróságban teljesen jogtalanul vett részt, miután csak vendégbejelentővel lakott Fritsche-éknél az első emelet 5-ben. ~ De hiszen nálunk a kazánokban sohasem ég a tűz! — kacagott gúnyosan a szép Patakyné a harmadik emelet 6-ből.
