Irodalmi Szemle, 1976
1976/5 - Kulcsár Ferenc: Versek
Kulcsár Ferenc meglehet D. I.-nek De meglehet, hogy La Coruňa álmodó, kincsét védő, bundás vidék, és Cap ď Äntibés azúrkék s barna kincsek, s arany homokkal behintett, gyűrt vidék, hol csillagos férfiú anyjával pihen — suttogva tengerekről. De meglehet, hogy másként rendeltetett. Gaugin hajóját Tahiti kábító, zöld növénybűze várja, s Suetin bődiilő, nyúzott vérbikája könnyezik. Látomását vastag egek fedik. De meglehet, hogy Gömörön hullámzott át a vízözön. montázs Csak azt kell még tudnom, hogy a vers, így, két sorban, felajzottan ... azaz, mondjuk, ezt: éjszaka kilövi-e feszült négy sora jambusok nélkül a teljes fénybe, s hogy hova kell szállnom, milyen mélyre, álláspontra és eszmébe, s mit kell tennem, a kis odút mint neveznem, hol kuksolok, s hol az történik ami épp nekem kibírhatatlan Csak tartani a tollat mozdulatlan, s várni, míg saját súlyától lecsöppen róla a vers. Es beissza a föld. származás Én lennék e vad vidékről? Kötél nyakamon. Odább ágyúszó. Arcomon bélyeg és átúszó dzsungelek árnya. Túlnan, ott is én vagyok? Én. Már halkan hallható. Bár még vitatható. önarckép hegyezett ceruzával Fültövig cigányfekete haj. A száj csücskében cigaretta s a fej buktat. A szem örökös tükörben — história kora. S a fej fölött a glória — nem szükségeltetik. Tél van s a hó alatt zúg a metafora. Teljes az elszántság — az óra éjfélt üt és fordul Európa. Vers- és sorsvég kérdése — jaj. Fültövig cigányfekete haj. de T. L.-nek Bár teremtenék csak teremtményi lényt... Amiből élni s zuhogni bele ... Lenni ott az elszármazott: beszédnyi, hangnyi dráma — a fel nem szarvazott. De röpülni! — hogy csattogása szavaimnak (költői nagy-múlt!) — ne csituljon: avarát ősznek s őszi egeket átlopni a télbe. Vagyok — legyet^.
