Irodalmi Szemle, 1976

1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jakab István: Fogalom, szó, társadalom

argóban („leakaszt egy pofont”), ma már az értelmező szótárakban megtaláljak a leakaszt igének az ’ütést gyorsan, erősen rámér’ jelentését Is. Természetesen ez a jelentés még mindig nem a választékosabb stílusszintre jellemző, de már ismert, szótározott, tehát társadalmi jellegű. Az áll igének ma már nyolc jelentéscsoportba sorolja a jelentéseit és jelentésárnyalatait az értelmező szótár. A nyolc jelentéscsoportban negyvenöt jelentést sorol fel, s ezeken belül még számos jelentésárnyalatot. Ez a sok jelentés nyilván úgy alakult ki, hogy az igét sok szóval állították alanyi- állítmányi szerkezetbe. Először alkalmi volt ez a kapcsolat, később meghatározója lett az áll ige jelentésének is. Ma már nemcsak az áll, aki vagy ami merőleges helyzetben van, vagy nem mozog, hanem állhat a bál is, (tehát ami tart), az óra is (vagyis ami nem működik), az alku is (ami érvényes) és még sok más dolog.

A problémát elemez, problémát boncolgat szókapcsolatok megszokottak a magyarban, de felszisszenünk, ha valaki a problémát szétszedi vagy a probléma szétszedése kapcsolatot használja. Pedig ez is elég gyakran előfordul a kevésbé igényes stílusszint beszélt változatában. A magyarázat egyszerű: a problém rozobraí, rozbor problému szlovák szókapcsolatokat fordítja az illető szó szerint, sőt szóelemek szerint magyarra.

A rozbor főnévnek a szóelemek szerinti fordításában a ’szétszedés’ jelentés felel meg. A magyarban (az értelmező szótár szerint) a szétszedés szónak elsősorban konkrét értelme van: ’valaminek a darabokra szedése’, de van egy átvitt jelentése is: ’valaminek az alapos, kemény megbírálása’. A szlovákban a rozöor-nak — konkrét jelentése mellett (valaminek a darabokra szedése) — számos átvitt jelentése van, így nagyon sok szóval állíthatjuk birtokos szerkezetbe. Ezért beszélhetünk a szlovák nyelvben a „probléma szétszedéséről” is. Kétségtelen, hogy a szétszedés ’alapos, kemény megbírálás’ jelentése közel áll a rozbor főnévnek a probléma szétszedése szókapcsolatban érvényesülő jelentéséhez, hiszen az alapos megbírálás együtt jár a „szétszedéssel”, az alkotórészekre, elemekre bontással. Bár elemei szerint a szó alakja szintén ezt a mozzanatot tükrözi, maga a szó az adott esetben mégsem azt fejezi ki, hanem

— bizonyos jelentésváltozat miatt — a megbírálásét. Ez a magyarázata annak, hogy a magyarban átvitt értelemben csak azt szedhetjük szét, amit alaposan, keményen megbírálhatunk (pl. irodalmi művet, állítást stb.), nem pedig mindent, amit megvizsgálhatunk. Az ’alkotórészekre bontva alaposan megvizsgál’ jelentés kifejezője az elemez ige, tehát a fenti kapcsolatokban a rozobraí, rozbor jelentésének elsősorban az elemez, elemzés szavak jelentése felel meg. Ezért beszélhetünk nyugodtan a „probléma elemzéséről”, viszont ezért érezzük idegennek a „probléma szétszedését”.

Azt is állítottuk, hogy a problémát boncolgat szókapcsolat is megszokott a magyarban. Pedig a boncolgat és a szétszed ige jelentése közel áll egymáshoz! Igen, de a boncolgat nem egyszerűen a részekre bontást fejezi ki (még konkrét értelemben sem), hiszen boncolni általában vizsgálódva, vizsgálat céljából szoktunk valamit. Ezenkívül a boncolgat igének már kialakult (s a szótárban is benne található) az ’elemez’ átvitt jelentése is. Ezt az átvitt jelentést s a konkrét jelentésnek az említett mozzanatát a szétszed ige nem fejezi ki.

Látjuk tehát: a szókapcsolatok fordításának az a feltétele, hogy e kapcsolatok ne csak az átadó, hanem az átvevő nyelvben is megszokottak legyenek, illetve a szavak jelentésköre egyezzék a két nyelvben. Ha egy-egy szó konkrét jelentése megegyezik is a két nyelvben (pl. a szlovák rozbor és a magyar szétszed igéé), az átvitt jelentések különböznek egymástól, mert ezekben a jelentésekben nem lehetnek a szóban forgó szavak egymás megfelelői. Vagyis: szétszedheti a magyar ember is pl. a kocsiját, a bútorát stb. ugyanúgy, mint a szlovák, de a problémákat már csak a szlovák ember „szedheti szét”, a magyar elemezheti vagy boncolgathatja. Hasonlóképpen a szlovák ember „hozzáléphet” sok mindenhez a pristúpií ige révén, ahhoz is, amihez a magyar hozzáfog, aminek nekikezd, amire áttér, rátér, a magyar ember ellenben csak a szóban forgó személyhez léphet hozzá, a tárgyhoz, dologhoz nem. Ehhez legfeljebb odamehet, közelebb mehet hozzá, a program következő pontjára meg esetleg csak rátérhet, áttérhet.

A szókapcsolatba állítások révén alakul tehát ki a szó jelentésköre, de csak akkor, ha ezeket a kapcsolatokat a társadalom is elfogadja, a nyelvközösség is természetesnek érzi, és használja. Ezért egy-egy sző fő, mellék- vagy átvitt jelentésének csak