Irodalmi Szemle, 1976
1976/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesdi János: Iskolaügy és nemzetiség
két megoldani? Hogyan lehetne alkotó légkört teremteni az osztályban, a magyar- órákon? — Az irodalomoktatás tulajdonképpen, több-kevesebb késéssel, az irodalomtudomány fejlődésének vargabetűs útját járta meg az elmúlt három évtizedben is. És most vitathatnánk, hány éves tankönyveink lemaradása az irodalomtudomány és a módszertan mai állása mögött? Sok. De mindig is sok volt, ennek ellenére a régi iskolának is voltak irodalomért rajongó tanítványai. Ma arról van szó, hogy minden tanítványunk képességeinek csúcsát érje el. Ehhez pedig nemcsak hozzáértésre van szükség, hanem ügyszeretetre is. % Mi a véleménye fiatal pedagógusaink felkészültségéről és felelősségtudatáról? Elégedettek-e munkájukkal? — Én elfogultan nagy barátja vagyok a fiatal pedagógusoknak, és éppen ezért remélem, nem elégedettek saját munkájukkal. 0 Mi a véleménye a gimnáziumok számára kiadott magyar irodalom- és nyelvtan- könyvekről? — Mégis vitára kényszerít. Már említettem, hogy lemaradásuk jelentős a tudomány mai állásához viszonyítva. Tankönyveinket a szerzők 1962 és 1965 között írták, és. zömmel az annak idején érvényes magyarországi nyelvi és irodalmi tankönyvek alapján készültek. Ezek a könyvek viszont — véleményem szerint — az irodalom- és nyelvtudomány hatvanas évek előtti szintjét képviselik. Persze, ebben az esetben nem is az a másfél-két évtized jelenti a lemaradást, hiszen Coménius (300 évvel ezelőtt!) olyan tankönyveket írt, amit több mint száz éven keresztül használtak, hanem az, hogy a tantárgyunk arculatát meghatározó tudományágak fejlődése éppen a hatvanas évek után lendült fel. % Térjünk vissza nemzetiségünk olvasási kultúrájára, amelyhez szeretnék még egy megjegyzést, illetve kérdést is csatolni. Számtalanszor tapasztaltam, hogy érettségizett, sőt főiskolát végzett diákok is alig vagy egyálalán nem ismerik a hazai magyar irodalmat. Vajon mi lehet ennek az oka? — Nagy divat mérni az olvasottság szintjét. Nálunk Szeberényiné Z. Juditnak a Pedagógiai Szemlében és Tankó Lászlónak a Szocialista Nevelésben jelentek meg figyelmet érdemlő tanulmányai. Ha ezeket az eredményeket összevetjük Jurovskýnak a szlovák és Tóth Bélának a magyarországi ifjúság körében végzett felméréseivel, nem találunk lényeges mennyiségi eltérést. Az eltérés inkább a minőségben mutatkozik meg: a mi ifjúságunk jobban kedveli a századvég irodalmát és nagy a lemaradása oz ismeretterjesztő, illetve a szak- és műszaki irodalom olvasásában. Ez nagyon elgondolkoztató ___ Ami a hazai magyar irodalmat illeti: ez a kérdés is visszavezethető a tankönyvekről elmondottakra. Irodalmunkat annyira nem tekintették az egyetemes magyar irodalom részének, hogy „egyágú sípként” tanították; s a mi szerzőink annyira nem gondolkodtak alkotó módon, hogy a hazai magyar irodalmat a tananyag végéhez „csatolták”. függelékként. Irodalmunk tanításának kérdése részben a kortárs irodalom tanításának kérdése is. Például: a cseh és a szlovák tannyelvű iskolákban a harmadik évfolyamban tanítják a két világháború közötti irodalmat és a negyedikben a felszabadulás utánit. Mi, a magyarországi koncepcióhoz hasonlóan, az utolsó (negyedik) évfolyamban az 1919-től napjainkig terjedő időszak irodalmával foglalkozunk ... Persze, a kérdés nem szűkíthető le csupán a mennyiségre. A jövőben nagyobb teret kell adni a szlovákiai magyar irodalomnak, és oda kell figyelni erre a kérdésre, mert ez is egyik kulcsa a nemzetiségi létünkből (bikulturáltságunkból) eredő többlet megszerzésének, a „szlovákiai és magyar” elfogadásának és elfogadtatásának. Ez is egyik feltétele annak, hogy ifjúságunk értelmes életet éljen; hogy gazdagítsa személyiségét; hogy legyen mércéje, amellyel önmagát szocialista társadalmunk igényeihez méri.
