Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Knězek, Libor: Peter Jilemnický önmagáról és az alkotásról

már az első év után visszahívták Moszkvából a szlovák Pravda ostravai szerkesztőségébe. Az útról hozott irodalmi termést még szovjetunióbeli tartózkodása idején, a Pravdában közölt riportok jelentették, amelyeket gyűjteményes formában a chicagói (haladó szellemű) Szlovák Központi Könyvkereskedés Két év a Szovjetek országában címmel adott ki könyvalakban amerikai honfitársaink részére. Ezeken kívül visszatérése után megírta a Döngö lépés c. regényt (Prága, 1930), amelyben hatásos formában írja le a kollektivizálás kezdeti időszakát a szocializmus első országában. Ehhez Pavlovkában szerzett tapasztalatai szolgáltattak anyagot. „Ecseteli az osztályharcot, az új iskoláért folyó harcot, a szükségtelenné vált imaház klubbá és olvasóteremmé való átalakítását, az első lépést a kollektivizálás felé és általában — a harcot a szovjet irányvonalért ebben a távol eső, tenger melletti és régi hagyományoktól bűzlő falucskában, amelyet a csehek és szlovákok alapítottak a Kaukázusban a múlt században. A harc sikerrel végződik, miközben a háttérben megelevenik Sangháj eleste, a diplomáciai kapcsolatok megszakítása Anglia és a Szovjetunió között, Vojkov követ agyonlövése Varsóban és az ellenforradalmi próbálkozások hosszú sora a Szovjetunió területén, éppen az 1927-es esztendőben. Végső kicsengése a munkát ünnepli, a Szovjetunió védelmére buzdít és a háború ellen mozgósít! ... Azt várjuk persze, hogy — ideológiai szempontból — a kritikusok többsége elutasítja, művészi és formai oldalát azonban lehetetlen lesz nem elismerniük. A fontos az, hogy a DAV csoport olyan művel gazdagodik, amely mögé odaállhat.” így jellemezte ő maga a könyvet a Fraňo Král'hoz címzett levelében (1930. február 28.)

Jllemnlckýnek ez a regénye is kiállta az idő próbáját és bebizonyította, hogy az aktuális politikai problematika művészi ábrázolása nem vezet automatikusan a kifejezőeszközök elszegényedéséhez és az olvasókra gyakorolt hatás csökkenéséhez. Solo- hov Feltört ugar című regényével és más szovjet regényekkel együtt a szovjet falu építéséről szóló meggyőző művészi dokumentum.

Klement Gottwalddal, Laco Novomeskývel, Edo Urx-szal és más kommunista újságírókkal együtt Peter Jllemnlcký egy évig működött a forradalmi ostravai környezetben, s ez jelentős befolyást gyakorolt politikai nézeteinek megszilárdulására és további irodalmi munkásságára. A sztrájkok, tüntetések, a munkások és a szénbárók közötti kemény szociális harcok és maga a kommunista újságírói gyakorlat jó életiskola volt Jilemnický számára. Hiszen ő maga Is tapasztalta az üldöztetést, amikor a Pravda szerkesztésében segédkezett: „Annak az üldözött és szinte naponta elkobzott Pravdának a szerkesztésében, amelyet gyakran nem is postán küldtünk széjjel, hanem bőröndökben hordták át Szlovákiába a mentelmi joggal rendelkező képviselők, hogy a rendőrség el ne kobozhassa. A leglehetetlenebb helyiségben dolgoztunk, amit egyáltalán el lehet képzelni, nem volt nagyobb 4X4 méternél, és a Pravdán kívül még két napilap készült benne.” (Pravda, 1947. május 31.).

Ennek során főként az ostravai bányákban és gyárakban dolgozó szlovák munkások élete érdekelte őt, a levelezők leveleiből tudta meg a részleteket az idegen országokban élő kitelepültek életéről és a Kysuca-vldéken maradt feleségek és gyerekek sorsáról. így tért vissza újra Irodalmi munkáiban a kysucal problematikához. A Visszatérés és a Léghuzat című novellák voltak ezek, amelyek Visszatérés címmel jelentek meg 1930-ban Breclavban. Mindenekelőtt azonban az izzó jelenből vett nagy kysucai regénye a fontos, amelyet Töretlen föld címmel adtak ki Prágában, 1932-ben. Ez az a regény, amellyel a szerző messze határainkon túlra jutott és amely mindmáig a szlovák szocialista irodalom legtöbbet fordított alkotásai közé tartozik. Küldetéséről a szerző ezt írta: „A Töretlen földet igyekeztem világosan, mindenféle képes beszédek és bujócskák nélkül megírni és azt reméltem, hogy éppen ezért fogják megérteni, hogy olyan könyvnek tekintik majd, amely romantika nélkül, a saját módján nemcsak a kysucai, hanem a szlovákiai nyomort leplezi le, felfedi forrásait és megmutatja a kivezető utat azoknak, akik ezt a nyomort a saját vállukon hordják.”

„Ez lenne körülbelül a proletár irodalom célja nálunk és én semmi mást nem kívánnék önmagamnak, mint azt, hogy könyvemet ilyen célú proletár regénynek tekintsék.” (DAV. V. 12., 172. old.) A regény határkő volt a szerző munkásságában. A szegény falu sorsán keresztül Jilemnický meggyőzően mutatta be, hogy az osztályharc szüntelenül élesedik és a jogtalanság elleni egyéni lázadás helyére, ahogyan azt az olvasó a Győzelmes bukásból megismerte, egyre gyakrabban lép a falusi közös