Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Ritzko Béla: A látható ember korparancsa

•právo közölte Is Laco Novomeský és Ľubomír Linhard Balázs Bélával folytatott beszélgetését.

Bratislavában a rendőrség az előadást betiltotta. Ez ellen tiltakozott Fábry Az Ot 1931-es 3. számában. A cikk megjelenése után Fábry Zoltán kérésére Balázs Béla így 'nyilatkozott: „.... Az én véleményem az, hogy kiutasításomat egyik legnagyobb sikeremnek tartom. Bizonyítéka annak, hogy előadásaim jók voltak, mert bár művészetről (filmről) szóltak, marxista analíziseimnek forradalmi élük volt, és valahol a politikai ■valóságot érintették. Ehhez nem kellett egyéb, mint lelkiismeretes és igazán tudományos következetesség. Ez levezet a művészi produkció gyökeréig, és ez a szociális •helyzetben van. Ha ott felsajog valami, az gyulladást jelent.”

„Az előadás elmaradt, de lényege, értelme megőrződött egy kis brosúrában, melynek címe: Entellektüel aggályoskodás” — írja Fábry Zoltán.

A brosúra előszavában pedig Balogh Edgár ezeket írta: „Különös ok késztetett bennünket arra, hogy Balázs Bélának ezzel a tanulmányával indítsuk meg a Sarló kis könyvsorozatát. Balázs Béla tanulmánya az entellektüelek aggályairól Pozsonyban született. A Berlinből érkezett világhírű kultúrteoretikus 1931 tavaszán előadásra készült Pozsonyban, ezt azonban a rendőrség betiltotta. Az előadás helyett a baloldali magyar diákok vitagyűlésén vett részt Balázs Béla. Sohasem felejtjük el: a betiltás után három estén át ott szorongtunk Balázs Béla körül a Sarló szűk előadótermében éjfél utánig, s részesei lettünk annak a folyamatnak, hogyan egyenlítődik ki a marxista teoretikus és a hallgatóság, hogyan jön létre ez a tanulmány, amely több már mint a teoretikus kifejeződése, mert konkrét tömegszükségletre reagál. Súlyos gátlásainktól szabadított meg bennünket Balázs Béla. Az öntudatraébredés nagyszerű óráit éltük át körülötte...” „... S ezeken a meghitt estéken jutott el a Sarló fiatal gárdája fenntartások nélkül a proletariátus frontjára, hogy egy hónapra rá a nemes- :kosúti sortűz vérrel is megkeresztelje a frigyet a diákok és a munkások között...”

A látható ember és A Korparancs szerzői barátsága szoros kapcsának van még egy termőtalaja, melyet Balázs Béla látott s fogalmazott meg akkor, amikor Fábry Zoltán 1934-ben megjelent Korparancsát értékelte.

„... Köszönöm, hogy gondelt rám, és köszönöm a könyvet. El is olvastam, és megint egyszer megütött annak a rettenetesen heroikus magyar magányosságnak a tragédiája, ami a maga munkájából, harcából, élethelyzetéből kisüt. Hogy ezt a regényt még nem írták meg! Hogyan kapaszkodik a vidéki magyar entellektüel (Budapest is vidék) a világ négy sarkába, mert a falu elsüllyed alatta (vagy a körúti kávéház). Bolyai Farkas jutott eszembe. (Ismeri Gausshoz írt leveleit? Megrendítő •búcsúlevelét?) Csakhogy azóta nagyot fordult a világ.

Az Internacionálé az a tutaj, melyre minden kis nemzeti, vidéki izoláltság süppedő mocsarából rá lehet állni. És ez a nagyszerű a maga könyvében!..

„... Valószínűleg Stószon íródott minden sora. Még sincsen vidéki szaga egy szavának sem. És nem azért, mert nyilvánvalóan minden korabeli írást olvasott, és minden korabeli eseményről és tendenciáról informálva van. A szempontja nem vidéki — mert marxista ..

„... íme egy ember, aki egy kis szlovák faluban az Internacionálé szellemi erejénél fogva él és lélegzik, és úgy fog onnan kikerülni, mintha mindig a centrumban élt volna. Holott menthetetlenül be kellett volna gyepesednie, el kellett volna pusztulnia a vidéki kátyúban, minden más »platformon«.”

A látható ember szelleme által sugallt gondolatok a Korparanccsá érlelődtek, s az általuk született gondolatok lettek a valóságirodalom eszmei pillérjei.

25 évvel a Der Sichtbare Mensch oder die Kultur des Filmes megjelenése után Balázs Béla művéről így nyilatkozott:

„... Első filmelméletem nemcsak egy új, sajátos, formáit alig-alig bontogatni kezdő művészetnek, hanem szinte egy új kultúrkorszak kezdetének heves proklamációja volt..

30 évvel a Korparancs megjelenése után Fábry Zoltán ezeket írta: „Az időt nem lehet becsapni. Az Idő a kikezdhetetlen, meghamisíthatatlan, megvesztegethetetlen valóság. Az igaz, mely több, mint a valódi. Az a valóság, mely erkölccsé lényegült. Csák a valóság és erkölcs maradétalan egyezése adja, mondja és hozza az igazságot.”