Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - HAGYOMÁNY - Pomogáts Béla: Major Istvántól István elvtársig

Pomogáts Béla

Major Istvántól István elvtársig

— Jegyzetek egy Déry-regény margójára —

A regény és a történelem néha különös módon találkozik. Az író, készülő művének anyaggyűjtése során, sok mindent elolvas: újságokat, napihíreket, tudósításokat, s bár az emlékezet nem őrzi meg a véletlen kegyelméből megismert híreket, a képzelet, a teremtő ösztön dolgozik tovább. Egy-egy tudósítás anyaga észrevétlenül beépül a műbe, alakítja, színezi az eltervelt cselekvényt, új életre támad az epizódok történeteiben. És a hírekben, tudísótásokban szereplő valóságos emberi sorsok és alakok is visszatérnek, ha megváltozott külsőben is, valamely regény emberi sorsai és hőset között.

Déry Tibor a harmincas években (1933 karácsonyától 1938-ig) írta legnagyobb lélegzetű regényét, A befejezetlen mondatot Évtizedes tapasztalatait dolgozta fel benne, különösen ami a nagypolgári jellegű Parcen-Nagy-család életmódját illeti. És frissebb keletű mozgalmi tapasztalatát kamatoztatta a munkásság, a munkásmozgalom ábrázolásában. Módszeresen tanulmányozta a proletariátus életét és munkáját; hősének, Par- cen-Nagy Lőrincnek társadalmi „odysseiája”, alászállása a külvárosok nyomorúságába, az író személyes élményeire utal. Hónapokig járt ki Csepelre, hogy az ottani gyáróriásban szerezzen közvetlen ismereteket a gyárak életéről, a nagyüzemi munka sajátosságairól. És bizonyára figyelte, gyűjtötte a munkásmozgalomról érkező híreket is. így figyelhetett fel, még korábban, a regény terveinek megszületése előtt, Major Istvánnak, a szlovákiai munkásmozgalom egyik vezetőjének alakjára és perére. Major István sorsa és személyisége színezte Déry egyik mozgalmi hősének ábrázolását. Azét, akit regényében, mozgalmi nevén, István elvtársnak nevezett.

Major István nevét jól ismeri a szlovákiai magyarság. A csehszlovákiai munkásmozgalom történelmi személyisége, kommunista párti képviselő volt, aki 1931-ben a nemeskosúti nemzetiségi parasztok ős földmunkások sztrájkját és tiltakozó mozgalmát vezette, amelyet a kivonult csendőrség végül sortűzzel oszlatott szét, három halottat és három súlyos sebesültet hagyva az utca porában. Majort ezután „felkelésre való izgatás" címén bíróság elé állították és nyolc hónapi börtönre ítélték. „Nyolc hónapot kapott egy ember — írta annak idején Fábry Zoltán —, mert ártatlan, mert minden bűn, amit rákentek, visszafelé sült el, mert a vád teljes egészében megdőlt. Egy ember, aki ártatlan, akinek bűntelensége már nem is sikolt, mert már csak grimaszt tud vágni, és aki mégis bűnös, ezerszeresen és halálosan bűnös, mert — kommunista.”

A bírósági erőszak ellen szinte az egész világ, az egész haladó közvélemény tiltakozott. A baloldali sajtó az ártatlanul villamosszékbe ültetett amerikai munkásvezérek: Sacco és Vanzetti sorsát idézte fel. Tiltakozott a csehszlovák kommunista és szocialista mozgalom, a szakszervezetek, a haladó sajtó, a szlovák Dav írócsoport, tiltakozott a külföld, a bírósági erőszakot olyan haladó írók ítélték el, mint Romain Rolland, aki Európa lelkiismeretét mozgósította Major István mellett. A magyarországi lapok (Az Est, a Pesti Napló, a Magyar Hírlap, a Népszava) is figyelemmel kísérték az 1931 nyarán rendezett per eseményeit. Déry Tibornak volt alkalma arra, hogy megismerje Major István egyéniségét és forradalmi szerepét.

Éppen ezért nem lehet véletlen, hogy A bejejezetlen mondat illegális kommunista vezetőjének: Kultsár Gábornak, azaz mozgalmi nevén István elvtársnak sorsába, élet- történetébe mintegy beleszőtte a szlovákiai magyar kommunista vezető sorsát és történetét. A regény a következőkben adja elő ezt az élettörténetet: „Kultsár, akinek nevét a nagyközönség nemigen ismerte, de annál jobban a csepeli proletariátus, tevékeny részt vett az 1919-es kommünben. Az ellenforradalom szervezkedése közben a munkástanácsban az ő indítványára határozták el a munkászászlóaljak felállítását;